Levél a Kedvesnek

Lehet már ismerlek, csak még nem néztünk "úgy" egymásra és az is lehet majd most fogunk még csak egymásba botlani.

Tudod, tegnap esett sok szó a párkeresésről és hogy mennyire nehezedik a terep 35 felett. Gondoltam megírom, hogy halld mi most vagyunk készek rá, ne a tanulmányokat és ne a sok csalódáson túl lévő "feladtam" embereket halld meg. A mi időnk pont most van itt.

Képzeld már nem azt hiszem, hogy a "reklám tökéletes család" a boldogság és bizony néha ragad a konyhapult a lekvártól, és azt is sejtem, hogy hajnali ötkor az ágyunkba befurakodó gyerek mellett vigyázzállásban (izé, fekvésben) lehet csak aludni tovább (ha lehet), de már nem az a fontos, hogy én el tudjak kényelmesen nyúlni.

Értem már, hogy szeretni nem azt jelenti, hogy ott legyünk MINDIG, hanem ott legyünk minden nap végén, hogy hazatérhessünk miután mindenki járta aznap a SAJÁT útját, ami mégiscsak egyfelé visz.

Tudom már azt is, hogy hazudsz ha átölelve azt mondod nem lesz semmi baj, de én még mindig tudok hinni benne, hogy ha átölelsz tényleg nem lesz.

Nem akarom, hogy megold a problémáimat és már arra sincs szükségem, hogy meg akarjalak téged menteni, hogy saját fontosságomat igazoljam, de szükségem van rá, hogy velem gondolkodj és meghallgass úgy, ahogy én is csak Rád figyelek majd ha mesélsz. Nem szeretnék kész mondatokat és rutin kérdezz-feleleteket, hanem valódi beszélgetéseket.

Megtanultam, hogy egy fedél alatt élni nem azt jelenti, hogy együtt élni, hanem csak hogy azonos a lakcím és már azt is értem, hogy ha magamnak nem vagyok fontos, Neked sem leszek, és senkinek sem jó ha a libikóka nem felváltva tartja az egyiket, majd a másikat magasban, netán vizszintesen egyensúllyban, hanem csak az egyik oldal betonozódik be odafent.

Már nem akarok mástól elszenvedett dolgokat rajtad megbosszulni és tudok úgy RÁD nézni, hogy TE vagy, nincs már elmosódó kép akihez viszonyítsalak.

Jó, ebben a korban persze, hogy kialakultak szokások és egyre merevebb elképzelések a fű zöldjéről és hogy manók, avagy bonyolult szerkezetek adják-e ki az automatából a kólát, de azt is tudom, hogy jól megfér a két igazság egymás mellett. Nem baj, ha azt hiszem meditálással lesz zavartalanabb a napom, amíg te alaposan megtervezed azt papíron minden este. Sőt nagy kaland lesz papírt ragadnom és talán együtt meditálnunk is. A gyerkőcünk meg majd válogathat mit is tegyen. :)

Tudom, hogy fogunk majd veszekedni és dühösek is leszünk egymásra, de megtartjuk az egységet kifelé és mindig lesz idő, energia, odafigyelés és tisztelet újra összerakni ami nem működik, vagy változtatni azon, amin érdemes.

Szóval tartsd nyitva a szemed, én is azt teszem.