H-nak

Tizenhárom éve nem vagy itt közöttünk, de ott vagy a mindennapjainkban. Ma sem telik el úgy hét, hogy ne gondolnék Rád. Tudom, hogy ott vagy minden segítő fenti lépésben és féltő vigyázásban amit annyiszor köszönhettem már Neked, Nektek. Ma amikor a buszról leszálltam Hozzád, tisztán láttam alakod hátulról elmenni. Ma elöször állhattam a sírodnál és ahogy a fényképedet néztem még mindig arra várok, hogy valaki szóljon tévedés volt és előgyere valamelyik bokorból és nevessünk megkönnyebbülve, hogy csak egy nagyon hülye vicc volt az egész. Nem győztem anyukád szemében, mozdulataidban Téged keresni, kihúzni minél több gyermekkori történetet, megnézni hova jártál iskolába, könyvtárba, hogy egy kicsit Veled lehessek, fogni a kezét, hogy szinte Hozzád érhessek. Olyan nagyon hiányzol.