Pénteken amikor megérkeztem Caldasba, megtámadtuk az egyik helyi éttermet. A húsok neveivel bajban vagyok minden nyelvben, még magyarul is, így csak annyit tudtam, hogy nem az egyik ismert kaját rendeltem és nem is halat. :) A meglepetés az kellemesre sikeredett: oldalas volt, serpenyős burgonyaval.
Utána lepakoltunk a lakásban és gyakorlatilag azonnal útnak indultunk kirakatokat nézegetni, majd a helyi kulturális központba (itt találtam itt tartózkodásom óta elöször wi-fit) és aztán a közeli erdős részbe. Délután szüttyögés volt a műhelyben, fél óra csendes pihenő, majd kipakolás a vásárban. Nagyon szuper pultokat kaptunk, remek kivilágítással és beváltak az ötletek, az árazási technikák, többet adtam el három óra alatt, mint az előző hétvégén két nap alatt. Most péneteken is megyünk ugyanoda. :)
Szombaton viszonylag későn értünk haza, főztem paradicsomos, mozzarellás, baconos tésztát és jól megvacsiztunk. S, aki vegetáriánus, állítja, hogy a bacon nem hús. :D
Szombat este tüzijáték volt a program. Nem tudom mi ez az ősi megszállottság az emberekben a tűz iránt. Szerintem a tábortűznek is egyedi bűvölő hangulata van, egy szál gyertyának is, anya kedvencéről, a csillagszóróról nem is beszélve. Annyira megható volt azt a hatalmas embertömeget aki majd fülsüketítően zajongott elötte látni ahogy lélegzetvisszafolytva, néma csendben, elvarázsolva nézi az egészet. Megint a végére sírhatnékom támadt, nem is tudom igazán miért, de egy másodpercre nagyon KÖZÖS élmény volt. Utána egy bárocskában üditőztünk és irány haza.
Ma korán keltünk, mert vasárnap délelött lévén ingyenes volt a Jeromos kolostor és a Belém torony, ez volt a mai program. A Jeromos az Jeromos...
A Belém torony nekem csalódás volt belülről, egyedül az első emeleti folyó felöli, a szárazföldről nem látható torony dekoráció tetszett, de az oda felvezető egyszemélyes csigalépcső, amin egyszerre próbált mindenki le és fel menni is, iszonyú volt. Mindenki hófehéren élte túl a kalandot azzal a felszólalással, hogy na ezt soha többet.
Utána visszasétáltunk a Jeromos kolostorhoz, kb (mésfél kilométer) megnéztük mégegyszer a kézműves vásárt, majd újra a torony a délutáni Jazz koncertre. Amint megérkeztünk S jobbra dölt el, én balra a fűben és pont a koncert kezdetével egyidőben elaludtunk. Majd egy óra múlva ébredhettünk, mert még fél óra maradt a koncertből, majd valami DJ szolgáltatott hol jó, hol rossz zenét. Mindezt már babzsák fotelból élvezhettük, én a kezemben egy jegesteával, S kezében egy pohár Roséval. Huh annyira jó volt ez a ráérek érzés. Nem volt se program ahova rohanni kéne, munka meg aztán pláne nem. Nem sokkal nyolc elött indultunk haza, itthon maradék tészta evés, telefonon kicsit mama hiány enyhítés... vagy növelés. Én megfőztem a csirke pörköltöt (a borsófőzelék után a második magyar kaja) S pedig főzött levest és hagymatortát. Mindez holnapra marad, amikor is elvileg tengerpartozunk majd délután vásárolunk S-nek kézműves alapanyagot. Igazán nagy áldozat lesz tőlem kézműves boltba menni. :))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése