Bye bye bizsuk

Néhány szett ott maradt a boltban. Remélem megtalálja majd őket a leendő gazdájuk és hamarosan sokan, nagyon sokan csatlakozhatnak hozzájuk. :)

Ma este varázslat, mejd mesélek.

H-nak

Tizenhárom éve nem vagy itt közöttünk, de ott vagy a mindennapjainkban. Ma sem telik el úgy hét, hogy ne gondolnék Rád. Tudom, hogy ott vagy minden segítő fenti lépésben és féltő vigyázásban amit annyiszor köszönhettem már Neked, Nektek. Ma amikor a buszról leszálltam Hozzád, tisztán láttam alakod hátulról elmenni. Ma elöször állhattam a sírodnál és ahogy a fényképedet néztem még mindig arra várok, hogy valaki szóljon tévedés volt és előgyere valamelyik bokorból és nevessünk megkönnyebbülve, hogy csak egy nagyon hülye vicc volt az egész. Nem győztem anyukád szemében, mozdulataidban Téged keresni, kihúzni minél több gyermekkori történetet, megnézni hova jártál iskolába, könyvtárba, hogy egy kicsit Veled lehessek, fogni a kezét, hogy szinte Hozzád érhessek. Olyan nagyon hiányzol.

Az odaadottságról

J sokat beszélt nekünk az odaadottságról, de el kellett ide jönnöm, hogy teljesen megértsem. Megtapasztalhattam mind a szélsőségesen jó és rossz oldalát is.
Azt hiszem a mai ember (én) egyre kevésbé tud odaadott lenni. Ha tévét néz, nem adja magát oda a műsornak, hanem közben telefonál, szöszöl és bekészíti a másnapi ebédet. Egy-egy baráti meghíváskor sem tudjuk odaadni magunkat teljesen. Aggódunk mit szól a vendég a lakáshoz, imádkozunk, hogy ne vegye észre azt a régi foltot a falon, aggódunk, hogy nem érzi jól magát vagy figyelmetlenek leszünk és elfelejtjük valamivel megkívánni. Éppen csak magunkat nem tudjuk odaadni az örömnek, hogy együtt lehetünk, hanem belegabalyodunk félelemeinkbe. Egy kapcsolatban sem tudunk önfeledten odaadóak lenni és nem igenis eszünkbe jut, hogy kinek mikor kéne telefonálni, hogyan kéne viszonozni egy gesztust vagy lereagálni egy eseményt... éppen csak nem tudjuk megélni a szerethetek, örülök, hogy szeretsz érzését, mert már eleve azon rettegünk, mi van ha mégsem, ha nem örökké, vagy ha urambocsá kiderült, hogy de mi mennyire.
Most nem is igazán tudom mi a különbség lényegében az odaadottság és az önfeledtség között. Azt a fantasztikus érzést viszont ismerem, hogy nincs az a hasfájás ami tudatosodna bennem tanításkor és nincs az az ölelés ami közben eszembe jutna, hogy mit kell venni holnap a közértben. Vajon hogy kell éppen csak ott lenni, ahol van az ember és ezt állandósítani?

Három napi összefoglaló

Szombat délelött nagy pakolászás volt, majd találkoztunk ZP-vel, A-val és Z-vel. Miután kibeszélgettük magunkat a srácokkal elindultunk Caldas da Rainhaba. Sikerült az utolsó percben elcsípni a buszt, igaz S mindent megtett azért, hogy ne sikerüljön, mert már nem volt kedve nekivágni. A vásár remekül sikerült, lehet szakmát kéne váltanom :D
Vasárnap az Alcobacai kolostort néztük meg, aminek a konyhája fantasztikus. Úgy építették, hogy egszerre nyolc ökröt lehet benne nyárson megsütni és az egyik részen átfolyik a folyó, így vizet sem kellett hordaniuk és a mosogatás is megvolt percek alatt. A kolostor nagy nevezetessége, hogy itt fekszik a portugál Rómeo és Júlia. Síyrhelyeik nem egymás mellett vannak lhelyezve a régi szokás szerint, hanem a templom két mellékhajójának két végén, hogy feltámadáskor egymást tekintsék meg elöször. Maga a story több mint morbid. D. Pedro peleszeretett a Castro család Inés nevű leányába és született is egy csomó gyerekük. Politikai okokból D. Pedro apucija megölette D. Inést, hiszen trón erősítés és a spanyolországi ügyletek miatt senki nem akarta Inést királynőnek. Évekkel D. Inés halála után D. Pedro kiásatta a holttestet, felöltöztette esküvői ruhába, összeesküdtek és mindenkit kötelezett arra akik részt vettek a gyilkosságban, hogy csókolják meg az ara kezét, majd kitépette a szívüket, ahogy ők tették az ő szívével.
Délután Obidost vettük célba, ami az egyik legkedvesebb városom. Két pici főutcából álló középkori várost fog közre a városfal és minden csupa virág. A csatangolást egy-egy meggylikörrel zártuk, amit csokipohárban szolgáltak fel és a hely egyik nevezetessége. Isteni.
Vasárnap Penichebe mentünk találkozni H anyukájával és elmenni H-hoz a temetőbe.
Este piknik a Jeromos kolostor elött a fűben már Lisszabonban, Meki kajával. Most itteni idő szerint fél kettő és örzöm a mosógépet, különben holnap nincs mit felvennem. :) HHázigazdám már hortyog.
Holnap úgy tünik egy tizenéves álmom valósul meg... teljesen hihetetlen.

Senki sem éhezett

Tegnap délelött a piacon megvettem a répát, a krumplit, a hagymát, majd a bevásárlóközpontban a húst. Valahogy nincs általában bizodalmam a húshoz piacokon. Ébéd után volt még néhány óránk, így nekivágtunk a nagyvilágnak és sétáltunk egy nagyot a 40 fokban a bvelvárosban, most is volt amolyan, éppen zuhany alól kibujt hatás. Nem tudom miért, de vannak részei a városnak, amik nem különösen szépek, de emlékek miatt nagyon kötődöm hozzájuk. Útba ejtettem olyan helyeket, mint a múzeum, ahol először kaptam pénzt tolmácsolásért életemben, vagy a park ahol az egyik barátommal töltöttem egy egész délutánt beszélgetve.
Este megfőztem a gulyást, két segítségem volt a konyhában, így csak a hússal kellett megbírkoznom és a hagymával, a répára is jutott valaki, meg a krumplira is. Tizennégyen voltunk de kb 30 főre sikerült a leves, így hiába szedett mindenki legalább kétszer, még maradt elég ahhoz, hogy ma sem kell senkinek főzni, mindenki vihetett haza egy ebédnyire egy-egy adagot, illetve kostolót az egyik lány a szüleinek és a testvérének. :)
Ma este indulás Caldasba, de ezúttal többedmagunkal, lent összesen 5-en leszünk, este a szokásos vásár 21:00-00:00 és holnap felfedezzük újra Obidost és Alcobacat. :)

Hála

a barátaimnak akikkel megint fantasztikus estét oszthattam meg. Hatra találkozó volt az ír kocsmában 1-2 órára, ott ért a vacsorameghívás mindannyiunknak, most negyed kettő és sikerült hazaérni. Még szerencse, hogy elötte délelött megcsináltam a csipetkét. Mostanra a 10 főből 14 és fél fő lett a gulyáspartyra. Remélem nem most fogom először elszúrni, hanem igazi 10 ujj megnyalogató lesz. A nap többi része shoppingolással telt, nincs okom panaszra. Bárcsak hazavihetném a bandát a bőröndömbe, itt hagynám az összes shoppingoltat szívesen.

Büszkeség

"Jobb elveszíteni a büszkeségedet azzal szemben akit szeretsz, mint elveszíteni azt, akit szeretsz, büszkeségből."

(A büszkeség nem egyenlő az önbecsüléssel!)

Vannak helyek

ahol az ember valahogy sűrübben ő maga, tisztább és olyan mintha már majdnem megértené. Érzi, hogy van több, de kicsi ahhoz, hogy megfogalmazza, és végérvényessen megragadja, azaz nem elég hozzá, hogy tudja is, ne csak érezze. Aztán jön valami nagyon evilásgi és hétköznapi és az egészről meg is feledkezik mint káprázatról, és marad ugyanaz a bukdácsoló, olykor sötétben tapogatózó kis figura. Még szerencse, hogy azért olyan kis értehetetlen "mintha" emlékfoszlányok meg-megtalálják az utat a tudatalattiból a tudatosba. :)

Izgalmas nap, csendes befejezéssel

Elmesélem hogy zajlik Portugáliában az indulás. Előző este megbeszéltük ZP-vel, hogy 9, legkésöbb 9:15-re itt van értünk. 9:10-kor telefonált, hogy 10 percet késik, így érkezett 10 elött pár perccel. El is indultunk Paco d'Arcosba Z-ért, de ott megálltunk egy kávézóban kávézni, így dél után pár perccel érkeztünk a Kapucinus kolostorba. :) Ahelyett, hogy bementünk volna, az elötte lévő asztalra lepakolt a csapat ebédelni. Én nagy izgatottságomban addig az ajtót fényképezgettem, majd megadtam magam és jól laktam. A Kapucinus kolostor még mindig fantasztikus élmény, de sajnos új rendelet szerint nem lehet bent fotózni. A háta mögött remek ötletünk támadt és nekivágtunk még néhány eldugottabb kis kápolnát felfedezni. Ez 40 fokban hegymászást jelentett. :) Úgy fejeztük be a túrát, mint akik zuhany alól lépkedtek ki.
Ezután Peninha csúcs kövekezett, de itt csak az utolsó 300 métert kellett megmászni, igaz az is elég volt pont. Majd irány Sintra, travesseiros süti beszerzése és Monserrat következett. Itt még nem voltam soha. A világ ezer pontjából hoztak ide fákat az ősparkba, az 1500-as évektől. Van itt nicaraguai fa, ausztrál gumifa vagy Fidji szigetekről származó fa is. Itt ültettek először gyepet egész Portugáliában. A hatalmas terület része egy igazi csipkepalota, ahol szintén nem lehetett fényképezni és ezt nagyon sajnálom, mert ilyet még nem láttam. Nagyon kis része van restaurálva, de az maga a csoda... olyannyira, hogy elvesztettük egymást, így egyedül indultam tovább egy kolostor romjához. Igazi ajándák volt a többszáz éves fákkal övezve sétálni egy kicsit, majd felfedezni a kolostor romokat. Itt értek utol a többiek (mobiltelefonos segítséggel) és megettük itt a sütiket és a maradék szendvicseket. Hihetetlen békesség, csend és tisztelet a sok bölcs fa iránt ölelt minket magához. Ekkor hangzott fel az első sziréna, majd utána sorban a többi, az égen hatalmas vizes tartályokat szállító helikopterek jelentek meg. Messziről látszott is a vastag, fehér füst. Mi tovább sétáltunk, de hirtelen erős hányinger vett elő és szabályosan rázott a hideg, hogy ki kéne mennünk az autóhoz. Nem szóltam semmit. Éppen az egyik elagázásnál ránk szóltak, hogy azonnal kiürítik a parkot, mert a tűz már a parkoló mögött van. Mi nem fértünk el a parkolóban, mögötte volt az autó, így fáradtság ide vagy oda, szedtük a lábunkat. Közben igen erősen gondoltam segítséget kérve J csoportjára és gondolatban küldtem anyunak megnyugtatást, hogy az ijedtségem, csak ijedtség. Soha nem éreztem hogy a hideg folyamatosan így tudjon fel-alá futkosni a hátamon folymatosan. S nem fogta fel a helyzet komolyságát, így lemaradt még beszélgetni, pisilni, így ZP-vel megegyeztünk, hogy mi megpróbáljuk elhozni az autót, Z pedig megvárja S-t. Mikor odaértünk az emelkedőre rémisztő volt a látvány: rengeteg tűzoltó, katonai autó, hatalmas rendőr és tüzoltó embertömeg azelött csak, ahol az autónak kellett volna lennie. Nyugi, egyben volt, a tűz nem sokkal elötte megállt (pár száz méterre). Mivel mindkét utat lezárták, az ősparkon keresztül engedtek ki minket, de már akorra nem volt tűz. Hát jó kis riadalom volt... Megköszöntem a segítséget.
Még elmentünk Cabo da Rocara, a kontinens legnyugatibb pontjára (ez a hely is egy örök szerelem marad) és egy kávézóba, ami Don Quijote malmával kezdődik és nagyon hangulatos hely. Este vacsi Z-éknél. Most meg mosok, mert elfogyott a fehérneműm... pedig csak majdnem tojtam be délután. :)

Jaj hol a túracipő

Az a jó mikroklimában, hogy hiába nézek ki az ablakon fogalmam sincs, hogy esőbe, fagyba vagy melegbe megyünk, de hát kell egy kis izgalom. Zuhany, reggeli, szendvics gyártás és hamarosan jön ZP értünk kocsival. Igazi kényeztetés. Közben meglett a pénteki gulyás parti résztvevőinek száma: kereken 10 fő. :) Csütörtökön neki kéne állni a csipetkéknek, majd kiderül mi lesz.

Megbillent

Ma délelött szandált néztünk (sikertelnül) S anyukájának, nagy ebéd, aztán torna, majd kivittük az állomásra S mamiját és sétáltunk a belvárosban (vettem három könyvet) és haza vacsi. Ma bomlott meg az egyensúlly. Nem az van, hogy hiányzik a családom és élvezem, hogy itt vagyok, hanem hiányzik a családom és pont. Nagyon örülök a holnapi napnak és a kirándulásnak, a közös együttes hülyéskjedésnek, nevetésnek, jókedvnek, de ma elkezdtem várakozóan visszafele számlálni. Olyan mintha halványodnának az itteni színek. Nem azért mert kevésbé különleges itt lenni, hanem mert a lelki szemem már otthon van.

Családi hétfő és kedd

Mindenki túlélte a gombapörköltömet. S utána lefektette a mamáját, mert hajnalban kelt, én addig a nappaliban leültem a kanapéra, hogy elmenjünk egyet sétálni... és úgy maradtam, aludtam vag két órát. Utána családlátogattunk, vásároltunk és elkezdtem recepteket leírni. Jelentem, nem felejtettem el, hogy van akinek hagymatortát ígértem. :)
Holnap megint nagy túra lesz: Pena palota, Moserrat, Kapucinus kolostor és Cabo da Roca: a kontinens legnyugatibb pontja. :) Imádok kirándulni, nem is értem otthon miért nem megyek többet...

Mama projekt

Megérkezett S anyukája és nagyon rossz sorsunk lett hirtelen: friss füge, házi sajt, mézédes szöllő, hazai padlizsán, cukkini, paradicsom, paprika, házi paradicsom lekvár és házi süti került elő a táskákból. :)
Délután családlátogatunk, a kettő között meg nem tudom. :D
Azért a mamiból a hazai a legjobb és lássuk be, apa paradicsománál sincs édesebb.
A friss fügéből gyorsan betermeltem hármat, merő jótettként, nehogy megromoljanak. :))

Eljenek a mamcik

Tegnap egesz nap gyakorlatilag gyongyoztem, elkeszitettem harom igen idoigenyes darabot a boltba szanva meg egy kevesbe idoigenyeset. :) Vettunk hatizsakor es ettem kacsas rizst, ami az egyik itteni isteni specialitas, de ritkan lehet kapni. :)
Este piac volt es eleve rosszul kezdodott, eladopultok sehol, majd nagy hiszti a szervezoktol, hogy nekik senki sem szolt. Aztan lett pult, igy kesve ugyan, de ki tudtunk pakolni. Nem is tudom, hogy a hatalmas szel (repulo fulbevalok, kisebb ekszerek) vagy a nyirkos hideg para volt a nagyobb ellensegunk, de mindenesetre a vegere kezdtem azt erezni, hogy a hideg soha tobbet nem fog kijonni a borom alol. Jelentem, ugyan 11-kor keltunk, de kijott. :) Eladas szempontjabol ujabb rekord, lassan megkeresem az egy havi otthoni adomat. :D
Hazafele S vezetett, a mazlista, mert ettol a pszichikai megterhelestol azonnal kimelegedett. Irigykedtem is. :D
A mamik igen csodas lenyek. Az ember nem erti nyaralas alatt miert szedetnek 1000 mg-os C vitamint aztan egy helyben allok nyirkos, paras szelviharban orakat es masnap semmi bajom. :D Vajon ezeket mama suliban tanitjak?
Az apak meg nagyon rafinaltak, az enyem peldaul tegnap azt uzente alig varja, hogy susson nekem palacsintat... azonnal el is halvanyult a vandoreletmod kepe a fejemben. :) Gyereknek lenni jo... nagyon!

LGT: Nem adom fel....

A piac 21:00-24:00 tartott. Majd egy oraig pakoltam ki es meg 23:30-kor egy fillert nem kerestem... aztan ket euroval megdontottem az eddigi itteni rekordot. :) Holnap delelott ekszer keszites egy lisszaboni exkluziv boltnak, aztan jonnek A-ek es remenyeim szerint elmegyunk Obidosba. :) Ma talalkoztam egy hazasparral a piacon, akik eppen egy hete jottek haza Budapestrol.
Ja es egesz este Fado koncert volt: az egyik a ket portugal dolog kozul amit nem tudok megszeretni, a masik egy edesseg aminek a neve tevenya'l. Meg se kostoltam. :D Ja meg a csigat sem ettem meg es a sozott tokehal hatarozottan nem finom. Es matekbol sem voltam soha jo, ez nem is ket dolog. Azert eljatszottam a gondolattal milyen stresszmentes lenne ez a vasaros eletmod... Telen munka, nyaron jarnam a falvakat. Tuti nem oszulnek tovabb es a lelkemnek is jot tenne, hogy nem kellene tobbet ormestert jatszanom. :)

Programcsere

Nem tudom miért van az, hogy az ember elöbb tesz meg bizonyos dolgokat, programoz kitartóbban másoknak, mint saját magának.
Az ötlet nem az enyém, de nagyon örülök, hogy részese lehetek. Az Internet bonyodalmainak és a véletlennek hála, egy nagyon kedves ismeretlennel váltottam egy pár sort az AK egy nem rég indult oldalán és felajánlotta programozzunk napi 2 x 5-8 percet egymásnak egy hónapon keresztül. Ma programot cseréltünk és indulhat a buli. Valahogy nagyon jó és viháncolós érzés. :)

(Képfelirat nem angolosoknak: A csodák szép gondolatokból és pozitív érzelmekből készülnek.)

Megvagyonosodásom története

... avagy ma és holnap éjjel újra kézműves piac. Kéretik szurkolni. :))
Ebéd után indulunk Caldas da Rainhaba és vasárnap jövünk vissza valamikor.

Sintra - Quinta da Regaleira

Igazi meseország felnőtteknek.
Mikor megérkeztünk elég ijesztő volt. Lisszabonban kék éggel indulunk a vonattal, és egyre közteledtünk a fekete felhő alá: Sintrába.
Akkora nagy volt a köd, hogy mire felértünk a Quinta da Regaleirahoz, minden ruha nyirkos volt rajtunk. Visszamagyarosodtam. Nagyon nem vettem jó néven az egy óra késést a többiektől, de eszembe jutott megéri-e rosszul kezdeni egy amúgy szépnek igérkező napot, és rossz hangulatban kezdeni a sétát. Sikerült felvidítani magam.
A Quinta da Regaleira hatalmas misztikus hely, tele titkos átjárókkal, ajtóként elmozduló falakkal, vak sötét földalatti alagutakkal és földalatti tavakkal. Nagyon izgalmas kirándulás, ahol folyamatosan ébren kell lenni, vagy lemaradsz a kaland feléről. A sétát a főházban kezdtük, ahol a Vadászterem meseszép dekorációján túl a könyvtárterem tetszett. Egy nagyon szűk csigalépcsőn lehet oda feljutni és alig van megvilágítva. A hatása olyan, hogy a szoba padlója úszik a levegőben és csak a két ajtónál van rögzítve. Minden ember megtorpan az ajtóban, hogy vajon erre rá lehet-e lépni.
Nekem nagyon nem stimmelt az egész, így felfedeztem, hogy a fal mentén kb 20 centivel lejjebb tükör van körbe-körbe, így adódott a lebegő hatás, mintha a könyvek folytatódnának alattunk is.
A következő a minitemplom volt, aminek minden szegletében más-más vallás szimbólumát lehetett felfedezni. Ezután jöttek a teljesen vaksötét alagutak, amik alján víz csordogált és a falak is tiszta nedvesek voltak. Ezért jó, ha az ember helyiekkel van: ismerték a dörgést, hoztak elemlámpát. :D
A földalatti labirintus után ebédeltünk, majd a Beavatási Verembe mentünk, ami csigalépcsőn visz le a föld alá 27 méter mélyen, 9 emeleten keresztül, Dante Isteni Színjáték 9 poklára utalva.
A közelben van a "rossz beavatás" verem is, avagy a "Befejezetlen verem", azoknak akik nem valódi bevatást kapnak. A 9 emelet második emeletén van a titkos ajtó, ami még kivezet a felszínre. Egy hatalmas kőtömb, ami elfordul ha megnyomja valaki. A legalján újabb alagút rendszer van, amelyikből az egyik egy csodás kis tóhoz vezet, függőhíddal és pici kövecskékkel a tón keresztül, amiken lépkedve kell kijutni. Az első reakcióm az volt: én itt át nem megyek, mire jött a válasz: itt még soha nem esett bele senki. Rögtön mondtam volna, hogy eddig, de eszembe jutott J. tanítása a pallóval és elszégyeltem magam. Simán átlépkedtem, egyáltalán nem volt nehéz, csak ameddig bele nem fogtam tűnt számomra lehetetlennek. Naná, hogy morfondíroztam ennek a jelképrendszerén és igyekeztem ezt jól megjegyezni... kb ekkor hallottam, hogy PLACCCS és valaki beleesett a tóba. Pont a hídon álltam, amikor utolért ZP minket. Végre láthattam, megölelgethettem és összepuszilgathattam őt is, azóta vágytam rá amióta betettem Portugáliába a lábam. :)
Innen kettéváltunk: a fáradtabbja kávézóba ment, mi még felmentünk a hegy legtetejére, majd az Istenek sétányára, illetve elötte még jónéhány barlangba. Csodás nap volt. Hazafelé még egy jutalom melegszendvics és pihi itthon. :)

Gyerek módra

Holnap nagy kirándulás lesz Sintraba, a szimbólumok palotájába, már nagyon várjuk. Ma egész nap gyakorlatilag arra készültünk: lesz spenótos torta, zöldséges rízs, rákos süti falatok, kókuszos golyó. :) Éhezni nem fogunk.

Ma egy kicsit ücsörögtünk a parkban és elnéztem a gyerekeket. Az egyik kisfiúnak volt egy lasztija és odaszaladt a másik: Focizunk? -Aha. Volt a válasz és már ment is a viháncolás. Kicsit irigykedtem. Mennyire egyszerübb lenne az élet, ha mint a gyerekek oda lehetne menni valakihez: Beszélgetünk? Megiszunk egy teát? És vagy igen vagy nem. Nem lenne rögtön gyanakvás mit is akar a másik, mi a hátsó szándék, vajon fel akar-e szedni vagy kirabolni... stb. Tudom, naív és lehetetlen megvalósítani, de azért jó lenne. Kommunikálni is jobb lenne így: Hülye vagy, mert nem adtad oda a cerkát, pedig kértem. Nem nyelnénk a dühöt, csalódottságot, rögtön megmondanánk mit is akarunk nem azon mennénk el egymás mellett, hogy milyen választ vár a másik, mert így mindenki (többnyire sikertelenül) csak próbál rájönni mi is lenne jó mindannyiunknak... és összeszorított szájjal dühöngünk, hogy de hát miért nem olvasta ki a csillagok állásából hogy nekünk hogy jó.
Asszem ez a naív demagógia... de azért jó lenne.

Egy sikeres nap

Tegnap elintéztünk mindent S listáján, még betű formákért is elmentünk az új kerámia projekthez és bio piacon is voltunk magvakért. Kézbesítettünk két múalkotást és megbeszéltük a részleteket a boltban, ahol fogják S cuccait árulni. :) Remélem jövőhéten azokat is eljuttatjuk. :)

A betű kinyomó helyen turisták ingyen kaptak egy nagy pohár portóit (megefeleztük)és egy Pastel de Natat. :)

Megint későn értünk haza: vacsi, mosás, teregetés, és egy filmet néztünk meg. Nekem nagyon francia volt, de még a jobbak közül.

Jaj úgy élvezem én a strandot

Tengerparton lenni jó. Különösen ha fúj a szellő, finom kaja a hátizsákban (a hagymatorta remek), kellemes társaság a homokban és csodálatos a kilátás és ezer szép emlék szinterén pancsol - alszik a jóember (azaz én). Imádom a tengert, azt hiszem soha nem lehet megunni, főleg, hogy óceán parton voltam.
Ma megkaptam az első visszaigazolást kérő e-mailt is: ugye lesz 6-án óránk? :) Nem tudom melyik a jobb érzés, hogy várnak vagy hogy még nem kell mennem. Úgy döntöttem mindkettő. :)

Hétvégi összefoglaló

Pénteken amikor megérkeztem Caldasba, megtámadtuk az egyik helyi éttermet. A húsok neveivel bajban vagyok minden nyelvben, még magyarul is, így csak annyit tudtam, hogy nem az egyik ismert kaját rendeltem és nem is halat. :) A meglepetés az kellemesre sikeredett: oldalas volt, serpenyős burgonyaval.
Utána lepakoltunk a lakásban és gyakorlatilag azonnal útnak indultunk kirakatokat nézegetni, majd a helyi kulturális központba (itt találtam itt tartózkodásom óta elöször wi-fit) és aztán a közeli erdős részbe. Délután szüttyögés volt a műhelyben, fél óra csendes pihenő, majd kipakolás a vásárban. Nagyon szuper pultokat kaptunk, remek kivilágítással és beváltak az ötletek, az árazási technikák, többet adtam el három óra alatt, mint az előző hétvégén két nap alatt. Most péneteken is megyünk ugyanoda. :)
Szombaton viszonylag későn értünk haza, főztem paradicsomos, mozzarellás, baconos tésztát és jól megvacsiztunk. S, aki vegetáriánus, állítja, hogy a bacon nem hús. :D
Szombat este tüzijáték volt a program. Nem tudom mi ez az ősi megszállottság az emberekben a tűz iránt. Szerintem a tábortűznek is egyedi bűvölő hangulata van, egy szál gyertyának is, anya kedvencéről, a csillagszóróról nem is beszélve. Annyira megható volt azt a hatalmas embertömeget aki majd fülsüketítően zajongott elötte látni ahogy lélegzetvisszafolytva, néma csendben, elvarázsolva nézi az egészet. Megint a végére sírhatnékom támadt, nem is tudom igazán miért, de egy másodpercre nagyon KÖZÖS élmény volt. Utána egy bárocskában üditőztünk és irány haza.
Ma korán keltünk, mert vasárnap délelött lévén ingyenes volt a Jeromos kolostor és a Belém torony, ez volt a mai program. A Jeromos az Jeromos...
A Belém torony nekem csalódás volt belülről, egyedül az első emeleti folyó felöli, a szárazföldről nem látható torony dekoráció tetszett, de az oda felvezető egyszemélyes csigalépcső, amin egyszerre próbált mindenki le és fel menni is, iszonyú volt. Mindenki hófehéren élte túl a kalandot azzal a felszólalással, hogy na ezt soha többet.
Utána visszasétáltunk a Jeromos kolostorhoz, kb (mésfél kilométer) megnéztük mégegyszer a kézműves vásárt, majd újra a torony a délutáni Jazz koncertre. Amint megérkeztünk S jobbra dölt el, én balra a fűben és pont a koncert kezdetével egyidőben elaludtunk. Majd egy óra múlva ébredhettünk, mert még fél óra maradt a koncertből, majd valami DJ szolgáltatott hol jó, hol rossz zenét. Mindezt már babzsák fotelból élvezhettük, én a kezemben egy jegesteával, S kezében egy pohár Roséval. Huh annyira jó volt ez a ráérek érzés. Nem volt se program ahova rohanni kéne, munka meg aztán pláne nem. Nem sokkal nyolc elött indultunk haza, itthon maradék tészta evés, telefonon kicsit mama hiány enyhítés... vagy növelés. Én megfőztem a csirke pörköltöt (a borsófőzelék után a második magyar kaja) S pedig főzött levest és hagymatortát. Mindez holnapra marad, amikor is elvileg tengerpartozunk majd délután vásárolunk S-nek kézműves alapanyagot. Igazán nagy áldozat lesz tőlem kézműves boltba menni. :))))))

Caldas da Rainha

Ma éjszakai kézműves piac (21:00-24:00). Tessenek szurkolni. :)

Kedves Odafent

Köszönöm a mai napot és különösen az estét a Jeromos kolostorban. Nagyon hálás vagyok, hogy egy lehetetlennek tűnő álom vált valóra. Most azt hiszem kevés nálam boldogabb ember van.

Győzött az óceán

Tegnap nehezen indultam neki a strandnak, de már a buszon olyan újjongó boldogság vett rajtam erőt. Lehet egyik életemben valami hal voltam. :)) Teljesen lenyűgöz ahogy az ezüst fény remeg a víz felszínéné, a hullámok ritmusa, az óceán végtelenje. :)
Cascaisban körbesétáltam az összes éttermet mire kitaláltam hol és mit egyek, aztán elsiettem a partra. Gyors fürdés után napozás és arra riadtam, hogy valaki simogatja a karom: a tenger úgy döntött, hogy elindul kifelé és figyelmeztettek még két hullám és én is és a cuccaim is a víz alá kerülnek. Gyors cuccolás odébb, de a víz úgy döntött elege van belőlünk és néhány másodperc alatt az egész partot elárasztotta a víz. :)) Semmim nem lett vizes, mert a gravitációt meghazudtolva egy másodperc alatt álltam fel és kaptam fel az összes cuccom (négy körmöm tört le az akcióban). Még búcsúzóban mondtam Neptunnak, hogy teljesen megértem őt, nem sok tisztelettel vagyunk iránta. Átcsoszogtam a nagyobbik strandra, erős CUPP-CUPP hangokkal kísérve, mert már kigyalogolni a lépcsőhöz csak vízben tudtam. A nagy strandon nem mertem ott hagyni a hátizsákom, így fürdés nélkül 1 órát bírtam a napon, majd indulás Paco d'Arcosba találkozni Z-vel mozizni. Ott olyan iszonyú meredek vonatszerű kapszulában utaztam, aminek nem volt vezetője, csak egy óriás kapszula és magasan a város felett siklott, a távolban az óceánnal. Igyekeztem nem hangosan újongani.
A film (Backlight) szuper lenne, ha nem az lenne a vége, ami. Spiri jellegű film összecsapott, elszúrt Hollywoodi véggel. :( Kár érte.
És MA: Jetomos kolostor éjjjjjjel. A kedvenc kolostoromat végre láthatom belülről éjjel, éjszakai kivilágításban, mert ma megnyitják a nagyközönségnek az Óceánok ünnepe miatt. A napot az Ocenáriumban kezdjük, aztán Pantheon, a kolostor és ha van még rá idő, akkor két múzeum. :) Alig várom...

Levél a Kedvesnek

Lehet már ismerlek, csak még nem néztünk "úgy" egymásra és az is lehet majd most fogunk még csak egymásba botlani.

Tudod, tegnap esett sok szó a párkeresésről és hogy mennyire nehezedik a terep 35 felett. Gondoltam megírom, hogy halld mi most vagyunk készek rá, ne a tanulmányokat és ne a sok csalódáson túl lévő "feladtam" embereket halld meg. A mi időnk pont most van itt.

Képzeld már nem azt hiszem, hogy a "reklám tökéletes család" a boldogság és bizony néha ragad a konyhapult a lekvártól, és azt is sejtem, hogy hajnali ötkor az ágyunkba befurakodó gyerek mellett vigyázzállásban (izé, fekvésben) lehet csak aludni tovább (ha lehet), de már nem az a fontos, hogy én el tudjak kényelmesen nyúlni.

Értem már, hogy szeretni nem azt jelenti, hogy ott legyünk MINDIG, hanem ott legyünk minden nap végén, hogy hazatérhessünk miután mindenki járta aznap a SAJÁT útját, ami mégiscsak egyfelé visz.

Tudom már azt is, hogy hazudsz ha átölelve azt mondod nem lesz semmi baj, de én még mindig tudok hinni benne, hogy ha átölelsz tényleg nem lesz.

Nem akarom, hogy megold a problémáimat és már arra sincs szükségem, hogy meg akarjalak téged menteni, hogy saját fontosságomat igazoljam, de szükségem van rá, hogy velem gondolkodj és meghallgass úgy, ahogy én is csak Rád figyelek majd ha mesélsz. Nem szeretnék kész mondatokat és rutin kérdezz-feleleteket, hanem valódi beszélgetéseket.

Megtanultam, hogy egy fedél alatt élni nem azt jelenti, hogy együtt élni, hanem csak hogy azonos a lakcím és már azt is értem, hogy ha magamnak nem vagyok fontos, Neked sem leszek, és senkinek sem jó ha a libikóka nem felváltva tartja az egyiket, majd a másikat magasban, netán vizszintesen egyensúllyban, hanem csak az egyik oldal betonozódik be odafent.

Már nem akarok mástól elszenvedett dolgokat rajtad megbosszulni és tudok úgy RÁD nézni, hogy TE vagy, nincs már elmosódó kép akihez viszonyítsalak.

Jó, ebben a korban persze, hogy kialakultak szokások és egyre merevebb elképzelések a fű zöldjéről és hogy manók, avagy bonyolult szerkezetek adják-e ki az automatából a kólát, de azt is tudom, hogy jól megfér a két igazság egymás mellett. Nem baj, ha azt hiszem meditálással lesz zavartalanabb a napom, amíg te alaposan megtervezed azt papíron minden este. Sőt nagy kaland lesz papírt ragadnom és talán együtt meditálnunk is. A gyerkőcünk meg majd válogathat mit is tegyen. :)

Tudom, hogy fogunk majd veszekedni és dühösek is leszünk egymásra, de megtartjuk az egységet kifelé és mindig lesz idő, energia, odafigyelés és tisztelet újra összerakni ami nem működik, vagy változtatni azon, amin érdemes.

Szóval tartsd nyitva a szemed, én is azt teszem.

Elbeszélgettünk

... én és jómagam. Már megint ideje volt, úgy tünik a belső finomhangolásoknak se vége se hossza. Reggel S elindult, együtt reggeliztünk, zuhi, majd mosás mindkettőnk törölközőjével. Mire kész lettem a teregetéssel és mindenféle női praktikákkal 11 óra lett és bepánikoltam. Úristen ennyi az idő és én még nem mentem sehova, mi lesz, már a tengerre sem érdemes elindulni. Aztán leültünk és megbeszéltük. Úgy tünik valaki még idebent mindig nem fogta fel, hogy nyaral és ráér. Állandóan elő-előbukkan és teljesítene valami nem tudom milyen időbeosztást. Mire mgbeszéltük a dolgokat felhúztam a fürdőruhát, felöltöztem és nekivágtam Cascaisnak. Hogy ne ugyanabban a megszokott megállóban szálljak fel, visszafelé mentem egy megállót és megnézegettem a kirakatokat.
Algésban útbaigazitottam egy portugált és kb akkorára dagadt az öntudatom, hogy majdnem dupla jeggyel kellett utaznom.
Cascaisba érve most először támadt sirhatnékom, de annál erősebben. A víz tele volt száz cigarettacsikkel, műanyag üveggel, cukros papírral. Hirtelen olyan tehetetlen düh fogott el, hogy majdnem tényleg nekiálltam zokogni. Minden strandon van szemetes... szelektív. Itt is. Közel. Ennyire nem számít hol élünk, ennyire arrogánsak lettünk a környezettel? Nem vagyok zöld aktivista és sokan nálam sokkal jobban odafigyelnek a szelektív hulladékgyűjtésre például, de hirtelen lepergett elöttem mit is művelünk. :( Hát inkább nem is folytatom.
A strandon azért elhesegetve a szemetet úsztam egyet, majd mint aki jól végezte dolgát hanyatt vágtam magam és rögtön el is aludtam. Arra ébredtem, hogy valaki éktelenül horkol: én. A történet jó oldala, hogy soha nem ébredtem úgy, hogy ennyi vigyorgó arc vegyen körül. Ettől olyan vidám lettem, hogy kitaláltam belevágok az ötösnek észrevétlenül, hol máshol mint a napos tengerparton.
Háromnegyed hétkor indulás hazafelé. Igazán romantikus érzés ahogy az ember feneke alatt nyikorog a homok a vonaton és a buszon, így továbbmentem négy megállót a bevásárlóközpontig. Alap kaja mellett vettem egy hiper-szuper illatos sampont is, mostantól egy egész gyógynövény erdő nyíllik a fejemen. :)
Annyira élveztem, hogy hétköznap, estefele és én bevásárolok. Kedvem lett volna kicsit kiabálni, hogy hahó emberek, hétköznp én meg itt állok a sorban veletek és nem éppen tanítok. Egészen normális embernek éreztem magam. Remek volt. :)
Kifelé jövet éreztem, hogy most áll meg a busz, Miss Ego meg is szólalt rögtön: pffff, úgyis megvár. Pont volt időm még elengedni magamelött a buszt és akár integethettem is volna a sofőrnek. Hát má sosenem tanulom meg? A padon volt időm bőven megígérni magamnak, hogy de igen. Majd beszámolok hogy sikerült.

Elnézést

...elmaradtam.
Hát a vásár nagyon sok tanulságot hozott. Első nap egy mini asztalon jutott nekem hely, de a nap, az árnyék, a park, a leheveredés a fűbe sok mindenért kárpotolt, mégha nem is igazán sikerült nagy vagyont felhalmoznom. :)
Második napra kikönyörögtem két kávézó asztalt, amit összetolva egész tisztességes területem lett. Ezen örvendezve azonnal el is kezdett ömleni az eső és ugyan volt fedél a fejünk felett, de a terítő és a papír alapra tett bizsuk egy része jóképűen elázott. Mire kicsit elállt az eső kiderült, hogy ráfáztam, a mellettünk lévő 4x-es standon olcsó műanyag és kínai bizsut árulnak zseniális tálalásban, így esélyem annyi volt, mint répának az éhes nyulak köztt, DE így is sikerült megkeresnem a vásár beugrót és a két hét múlvait is. :) Z anyukája is meglátogatott, jó volt megölelgetni. Az ezer fok és pára miatt, no meg a tény, hogy kézben, tömegközlekedve kellett elhozni az összes bizsut, asztalt, miegymást, pont úgy értünk haza mint akik a zuhany alól másztak ki. Gyors vágta a közértbe kenyérért, egy forró leves a kínaiban (két napja szendvicsen éltünk) és zuhanyzás után még egy kis beszélgetés és irány az ágy. Ma reggel elkezdtem az áraimat visszaszorozni forintra és hm... hát alaposan eláraztam felfelé, de sebaj majd okosabb leszek pénteken, amikor éjszakai vásározom 150 km-re odeébb. Kitaláltam új asztal elrendezési technikát, szedek majd kérget az erdőben és új árazást is, így gondolom, sikeresebb leszek (ámen).
Most megy a mosógép, még mindig ezer pára, de mivel ma nem köt semmi, valószínű feláldozom magam és elmegyek csatangolni Cascaisba, még azon agyalok, hogy fürdőruhát vigyek-e.
Szombat este egyébként még sétáltunk egy nagyot a belvárosban, néha úgy éreztem magam, mint egy Kusturica filmben, de valóban letértünk a turista helyekről.

Szurkolni tessék

Holnap kézműves piac első nap. :)

Elválaszt vagy összeköt? :)

A 6 milliárd többi

Ma bekapcsoltam a portugál tévét és ezt a programot láttam. A műsor készítői a világ minden pontján alapkérdéseket tettek fel hétköznapi embereknek, hogy megtalálják mi az ami elválaszt, illetve összeköt minket, mindannyiunkat.
A mai kérdés: Mi volt életed legboldogabb napja?
Volt aki azt válaszolta, akkor amikor a Katrina hurrikán után visszatért otthonában és mindent érintetlenül talált. Volt egy ortodox zsidó férfi, aki egy palesztin férfivel töltött estét említett. Azt mondta soha életében nem állt távolabb senkitől, mint tőle... és hiába a konflikutsmegoldó könyvek, egyre messzebb kerültek egymástól, minél többet beszéltek... de egyikük sem állt fel és hagyta ott a másikat... és aztán jött egy perc és valahogy ők még mindig nagyon távol voltak egymástól, de valahogy a szívük az közel volt és ez olyan pillanat volt, hogy mind a ketten elhallgattak.
Egy kislánynak a legboldogabb pillanata az volt, amikor a ház elött a verandán a nagymamája horgolni tanította, mert érezte, hogy a nagymamája valami olyat ad át neki, ami egyszer talán fontos lesz neki is.
Egy árvaházban felnött lány azt a pillanatot nevezte meg, amikor visszament az árvaházba már felnőttként és két hét kitartó bohockodás után mosolyra bírt egy bánatos egy évest, akit 10 hónaposan hagytak az utcán és ő lehetett első lépéseinek a tanuja is, akinek szintén senkije sincs.
Egy fogatlan bácsi azt mondta ő mindig boldog. Nagyon szegény, de van felesége, tető a feje felett és ő egyszer elgondolkodott, hogy egész életében sopánkodhat a nyomorán vagy boldogan élhet, mert csak döntés kérdése. Azt mondta egyszerűen nem tűnt túl okosnak és szórakoztatónak a sopánkodás.
Egy másik idős néni azt mondta a boldogság amikor ketten voltunk. Amikor elment a férjem, egyszerűen eltünt a napom.
Egy nő azt, amikor a két gyereke megkapta a diplomáját, mert ez közös siker volt. Egyedül nevelte fel őket és hosszú évek lemondása és erőfeszítése hozta meg a gyümölcsét akkor.
Neked mi volt a legboldogabb napod?
Én nem tudtam válaszolni, de hosszú ideig mosolyogtam a sok-sok emlék hatására. :)Köszönöm mindenkinek aki része volt és annak is, aki még része lesz. :)
A mozgalom honlapja egyébként itt található:
http://www.6billionothers.org/index.php

Nemet mondás

Anya továbbította nekem és idevág, tehát anyai közkincs:

"Ne felejtsd el:
- Nem tartozol senkinek semmivel. A saját időddel és életeddel te rendelkezel, és ami az ésszerűség határain kívül esik, azt vissza kell utasítanod, ha normális életet akarsz élni.
- Légy mindig nagyon udvarias, amikor nemet mondasz. Ebből látják, hogy törődsz te a kérdéssel, épp csak nem tudsz segíteni. Minél határozottabban tudsz udvarias lenni, annál hamarabb hagynak békén.
- Ne felejtsd el, hogy pont ugyanannyi órád van egy napban, mint bárki másnak. Ha bevállalsz még valamit, az valami mástól fogja elvenni az időt. A kedvesed, a gyerekek, és a saját pihenésed, kikapcsolódásod fontosabb, mint az a sok tennivaló, hidd el."

Ruhapiac

Ezt is még gyorsan elmesélem. Iszonyú hangzavar, lökdösődés és kosz, no meg káosz a köbön. Lehet itt rosszul érezni magad? Hatalmas asztalok közepén ül egy széken, vagy áll az eladó. Körülütte hegynyi ruha, táska, cipő, kinél mi. A legjobb a kincsvadászaton túl az eladókat hallgatni. Mai csemegék: ez nem kínai, mind csupa márka... Stradivarius, Zara, Breshka, stb. (A Made in China feliratot biztos csak hangulatfokozónak varták bele SK előző este). Aztán: Kérem senki ne vigyen el semmit fizetés nálkül, mert a ruhák meg lettek átkozva, aki fizetés nélkül visz el bármit, három napig nem tud pisilni és három hónapig kakilni (mindezt persze ordítva). Aztán: egy darab ruha 3,5 euró, 3 darab ruha 12 euró. :D Jó biznisz.
Jaj alig várom, hogy hétvégén mi is vásározzunk, igaz a kézműves vásár egy sokkal szelídebb sportág. :)

Ezt még gyorsan elmondom...

... holnap (akarom mondani, ma) megyek pancsolni! :) Ma is olyan vágyakozva néztem az óceánt a HÉVből. I love Okeán, az tuti.

Jaj lemaradt a nap

Korai kelés (értsd 8 óra), aztán randi Z és P anyukájával Paco d'Arcoson (juhéj, már fél perc alatt tudok HÉV jegyet venni) és egy gyors reggeli után (a hülye kenyér megint megpenészedett, ezért nem itthon ettem) elmentünk Carcavelosba, az egyik legnagyobb ruhapiacra. Már megint nem vettem semmit, de erről majd bővebben. Visszafelé Paco d'Arcoson át jöttem, hogy elhozzam Z töltőjét, hogy holnap odaadjam A-nak aki leviszi Z-nek Algarveba. Bonyolult egy csapat. Hazafelé Algésban elcsavarogtam, nem a szokásos buszmegállóba mentem és először az ismert utcákon mentem, majd egy kicsit elkalandoztam, igaz meg kellett magamat győznöm, hogy meg tudom kérdezni hol a HÉV állomás és onnan gyerekjáték megtalálni a busz végállomást. Útközben beleszerettem egy boltban egy melltartóba, de savanyú felismerés volt, hogy a kínai ciciméret nem ismeri az én ciciméretemet. Új útvonalon mentem a Colombo bevásárlóközpontba, mindent elintéztem amit akartam, bevásároltam, aztán itthon kaja és teljes lelazulás. A. izomlázra ébredt, de holnap újra torna, úgy néz ki a harmadik alkalommal többen leszünk. Ha valaki azt mondja nekem 3 hónapja, hogy tornát fogok tanítani, tuti megmérem a lázát és azonnal aggódni kezdek érte. Esti randi-vacsi lemondva, gyakorlás ide vagy oda, ehhez most nem volt semmi kedvem, akkor meg minek. A régi D elment volna, nehogy megbántson valakit. Reszkess világ, itt az új Dorka, de nagyon nem kell aggódnod mert a nagy kalandozásban lehet nem talál el sehova! :)))))))

A Biztonságról

Azon gondolkodom napok óta mitől érezzük magunkat biztonságban. Miért van az, hogy egyes napokon nincs veszély érzetünk és csak megyünk bele a vakvilágba, más napokon az is nehézséget okoz, hogy egy ismeretlen buszjáratra száljunk.
"Mindenki a saját sz@rához ragaszkodik a legjobban." Eleget hallottam és magamból kiindulva valószínű igaz is. Az utóbbi napokban sok embertől sok féle reakció-válaszreakció történetet hallottam (nekem is van jónéhány), amikről tudják, hogy hibásak, mégis szinte lehetetlennek tűnik változtatni rajtuk. Nem hiszem, hogy egyszerű viselkedési mintákról lenne csak szó, hanem valamiféle ismerős környezeteben való mozgás igénye talán. Igaz ugyan, hogy ha mindig ugyanúgy viselkedem egy adott szituációban, nagy eséllyel pályázom mindig ugyanarra az eredményre, de legalabb azt a rosszat már ismerem, nem kell attól félni, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás. Ezért jó tanács a depressziósoknak, hogy írjanak maguknak szigorú napirendet? Hogy visszakapják az irányítás érzését, ne csak úgy sodródjanak apatikusan a mindenapokkal?
Valahogy mégis azt érzem a rutin az egyre bezártabbá tesz, egyre szűkebb keretek közé szorít. Amióta ezen gondolkodom igyekszem mindig találni ismeretlen helyzeteket, útvonalak (itt mondjuk nem nehéz), nem a kitaposott úton menni, a kitaposott megoldásokhoz ragaszkodni... és nem, nem mindig jó érzés, pedig SEMMIVEL sem másabb, mint amikor megyek / cselekszem a megszokott szerint. Jó, hogy évek óta tanulom, hogy a biztonság bennem kell hogy legyen, hiszen én vagyok az egyetlen, AKI életem végéig nem fog változni, még ha AMI vagyok az többször is, de mégsem értem ezt el. Egészen apró külső dolgoktól otthonos a világ, most igyekszem ezeket többnyire elkerülni. Valószínű semmi értelme, de kísérletnek jó és talán még egy lépés magamhoz. :) Ha más nem, sikerül talán egy kicsit kevésbé rutinból élni az életemet és így valóban megélni azt.

Lusta nap

Ma egész nap lustálkodtam. Délelött szüttyögés, főzés (isteni lett a borsófőzelék). Délután A-val torna, miegymás, azát a szemközti kávézóban megváltottuk a világot (vagy lehet mégsem, mert nem sok változott). :)))

647

Pontosan ennyi oldali szülő hiányom van. Megszámoltam. Egyenként.
Ma amúgy jó nap volt, feltettem S-t a buszra, elmentem a bolhapiacra és lesétáltam a Katedrálisig. Bementem és jól körbefényképeztem... meg a villamost... nem sokszor, csak úgy 100x. :)
Utána elsétáltam a Praca do Comercioig és a 15-ös villamossal elmentem a Belém Kulturális Központig, majd hazajöttem. Ja, még elötte bevásároltam, holnap kulturális egyveleg lesz az ebéd, avagy borsófőzelék garnéllarákkal töltött rántott palacsintával. Eddig úgy tünik ezt csak én tartom zseniális kombinációnak. :) A lesz a vendégem, max kap hideg dinnyét. :)
Juj, majdnem kimaradt. Ma teljesen egyedül engedtem be a kábeltévé kütyü szerelőket és kaptunk egy újat. :))

ja a barátaim körében elhíresült, hogy a magyarok gyártják a legihatatlanabb italt (Unicum). :D

A kis kíváncsiaknak

A blog címe innen van:

http://www.youtube.com/watch?v=NhgiAuSUBCc&feature=related

Amikor készülődtem kijönni, akkor hallottam meg véletlenül ezt a számot és úgy éreztem pont rólam és Lisszabonról szól - különösen az a sor, ami most címként szerepel. :) Hát innen.

Harmadik hétfő Lisszabonban

Valami miatt későn keltem, nem is értem miért. :)))
Ma ebédre quiche volt, az a francia eredetű (asszem) sós torta spenótos-répás-sajtos verzióban és zöldségleves, ja meg menta fagyi csokidarabokkal. Éhezünk na.... :)
Délután megtámadtuk az IKEA-t és a decathlont, mert S-nek szüksége volt néhány dologra. találtunk mindent, ami a listán volt és legalább még egyszer annyi előre be nem tervezett, de "hú ez feltétlen kell" terméket. Olyan nagyon büszke vagyok magamra, ellenálltam (nagyon-nagyon nehezen) mindenféle kísértésnek és nem vettem semmit. Hiába, mindig a Body Shoppos hazautazás elöttre betervezett vásárlással vígasztalom magam, meg szakad szét a pénztárcám, így majd feláldozom magam és a kedvenc táskás boltomban körbenézek valamelyik nap. :)
Ma is volt egy amolyan szívmelengető pillanat. Egy nagyon-nagyon idős bácsi volt a buszmegállóban és találkozott egy fiatalabb hölggyel, aki meggyőzni próbálta, hogy menjen el vele valahova miközben le is intett egy taxit. taxi a buszmegállóban, bácsi morfondírozás közben, hoogy menjen-e és befutott a busz: bácsi még pár másodpercig hagyta magát győzködni, majd rém lassan és annál is komplikáltabban szállt be, az egész kb 3 percig tartott ÉÉÉSSS senki nem dudált, nem csapkodott, nem káromkodott, nem vágott fintorokat. Gyorsan gondolatban körbeölelgettem és puszilgattam mindenkit és olyan hálás voltam, hogy ilyenek. Kár, hogy ez a magatartás és tolerancia nem tűnik vírusnak, mert szívesen hazavinném kéémcsőben fertőzés céljából. Esti program (még úgyis csak fél 10) S bepakol, mert holnap utazik kerámiázni, eszik, aztán megnézünk egy filmet. Holnaptól megint enyém a lakás és az egész nap is, mert mindenki elfoglalt. A tervezm az, hogy szervezek magamnak egy túrát a bolhapiacig, aztán egy hosszú sétát a város néhány főpontján, ahol még a mostani itt létem alatt nem voltam. :) Szép álmokat mindenkinek, nagy öleléssel!

Elmaradtam

Tegnap délután, ahogy mondtam vásáron voltunk a Queluz palotában. Nagyon aranyosan volt megcsinálva, mert az 1800-as éveket idézték és mindenki abból a korból lévő ruhában volt. Ami megdöbbentett az az volt, hogy tipikus fajátékok ugyanazok, mint otthon. Voltak animátorok is, például falu bolondja, a részeg siheder pár, stb. Engem a szenesember talált meg, aki mindenáron csodaszenet akart eladni, ami gyakorlatilag magától meggyullad. Mondtam neki vigyázzon, mert meleg van és kár lenne érte ha a kezében meggyulladna a kosár. Nem értettem a többiek miért álltak messzebb tőlem. A végén kaptam az arcomon egy simogatást és kiderült. Az egészben az a poén, hogy összekormozzák az embert. Nagyon viccesek voltak egyébként, mert mindenkibe belekötöttek, például ha valaki nagyon magyarázott, beleszóltak, hogy ez mind hazugság. :D Maga a vásárban egyetlen egy helyen estem kísértésbe, de ott kétszer is: csokoládéból készült pohárkákba töltöttek Ginjinhat, azaz meggylikőrt. Húúú nagyon finom volt, csak jóneveltetésem miatt nem mentem harmadik körre. Utána a szokásos bevásárlóközpontban vacsi, ahol találkoztam V-vel, volt egyetemista társammal, akinek majdnem a torkán akadt a kaja, annyira meglepődött mikor meglátott. :))))
Ezután A-hoz ugrottunk be egy kávéra és fél négykor már ágyban is voltam. :D

Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek

Amikor George Orwelltől olvastam először fogalmam sem volt mit jelent. A Közgáz egyetemen, amikor tanultuk, hogy minden EU országnak egy szavazata van, de van olyan ország amelyiknek 12-t ér a szavazata, és van amelyiknek egyet, akkor mondtam a tanárnak, hogy akkor egyik országnak 12, a másik országnak egy szavazata van és pont. Azt válaszolta nem értem a lényeget és tényleg nem. Ma sem.
Hogy van az, hogy valaki egyébként remek rendőr, igaz ugyan kikötözött és megerőszakolt néhány nőt? Hogy van az, hogy egy őrült feltesz videótrükköket a netre és elhiteti ő a Manók királya (!) és magához láncol kallódó fiatalokat, akiket megöl és a haláluk után még sms-eket küld a telefonjaikról a szülőknek, hogy jól vannak ne keressék őket? Hogy van az, hogy ilyenkor is a nehéz gyermekkorra hivakoznak? Hogy van az, hogy híres politikusok, közszemélyiségek sértetlenül megúsznak pedofilia botrányt amit egy árvaház gyerekein követtek el, akiket szabályosan kikölcsönöztek orgia partikra? Hogy lehet, hogy híres rendező szintén pedofíliával vádolva kiadhat újabb kasszasiker gyanús filmet és ez az embereknek vonzerő? Hogy van az, hogy felelőtlen, több embert korházba küldő többszörösen ittasan balesetet okozó színész kapja a mindenféle anyagi és erkölcsi támogatást és hónapokra előre elfogynak a jegyek a darabokra amikben ő szerepel? Tényleg ez kell? Tényleg nem látjuk ennek a magatartásnak a következményeit? A torzat dicsőítsük, mert mindig erősebb érzelem hatásokra van szükség csak hogy ne kelljen figyelni a saját mindennapunkra? Nem a tettől függ az okozat, hanem attól, hogy ki tette? :(

összefoglaló gyorsan

Kiállítás ok, tegnap vissza Lisszabonba, pihis délelött, délután középkori vásár. :)