Caldas da Rainha S. második lakhelye, itt van a mesterének a műhelye, akinél hétköznaponként dolgozik. Maga a műhely egy hatalmas garázsra emlékeztet és meglepő rend és tisztaság van benne, tele átlátszó dobozzal és rengeteg izgalmas alapanyaggal.
Ez egyben egyfajta találkozóhely is, mivel egy szegény-negyed bejáratánál van, így sokan térnek be beszélgetni, tévét nézni vagy csak egy kicsit hűsölni. Nagyon sok idős jár be, különösön J. aki egyedül él, gyermekkora óta másoknál szolgál és ha éppen kifogy a legfrissebb pletykákból, akkor maga talál ki se füle-se farka történeteket, amiket természetesen mindenki rögtön "elhisz". :) J. elkerülhetetlen társa a Menina (Kislány), aki akár csak a gazdája, egy szabályokat nem tűrő fekete cica. Ha éppen nem a szomszédságot méri fel, akkor alszik a gazdája ágyán, de addig miákol amíg be nem takarják.
Délután az ablakból leszolt egy idős néni, hogy megy kenyérért, kérünk-e. Sokadszori unszolásra elfogadtuk és jól tettük. Mini cipókat kaptunk tűzforrón, a külföldi lánynak ajándékba, mert ilyet biztos nem evett. Hát tényleg nem. Nagyon finom volt.
Miközben bírkoztam az agyaggal (örök hálám S-nek aki sem pro sem kontra nem segített semmit, nem szólt bele, így magam fedezhettem fel) kicsit nevetségesnek tűnt az az életritmus, amit otthon diktálok magamnak.
Közel sem arra gondolok, hogy az emberi tisztaság a pénztelenség függvénye vagy hogy a pénz eltorzít és még ma is örülök, mondjuk a Touchomnak, de valószínű becserélném hasonló lehetőségre, hogy a saját ritmus szerint éljek, legyen időm másokra és legyen NYITOTTSÁGOM másokra, mindenkire, ahogy itt van az embereknek. Kíváncsi vagyok sikerül-e otthon is megteremtenem azt a közeget, aki leül egy teára miközben mindenki teszi a dolgát, mégis odafigyelünk egymásra. :) Úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése