A nap kihivasa a berlet megrendelese volt, felarral, hogy 24 ora alatt kesz legyen. A metro labirintusban kajan vigyorral vagtattam ket helyi baratom oldalan akiknek szinten otletuk sem volt hova kell menni, igy bejartuk az egeszet. Elotte csinaltattam kepeket a berlethez. Azt sem birtuk ki visitos nevetgeles nelkul, mert a szoveg kb ilyen volt: nos, akkor keszen all? Ha igen hat akkor vagjunk bele, csinald ezt, csinald azt, probafenyekep, ugye tetszik? Ha megsem nyomd meg ezt, igazitsd meg azt... Vegen pedig: remelem legkozelebb is talalkozunk? Eskuszom ha egyszer maganyosan erzem majd magam az ittlet alatt, ujra beulok... ot eurot meger ez a kedves, torodo monolog. :)
Ebbe annyira elfaradtunk, hogy beszedultunk a csapat torcshelyere, egy ir kocsmaba, ahol akkora adagot hoztak ki, hogy a fulem kette allt. Kocsma utan terkep vasar, kave kapszula vasar Z-nek es bucsu S-tol aki visszament Caldas da Rainhaba mert kapott keramia rendeleseket. Matol egyedul lakom. :)
Ezutan vissza ir kocsmaba, ahol mar vart A. Jol megvaltottuk a vilagot, megvitattuk milyen tarsadalmi renddel lehetne megmenteni a menthetetlent aztan Z hazafele vette az iranyt, en A-val egy bevasarlokozpontba: mostantol van itteni mobilom. Elotte meg a kocsmaban megterveztuk a hetet, suru bocsanatkeresek kozepette: bocs holnap kicsit varosnezek, meg nem lattam gyakorlatilag semmit. Persze tegnap amikor a busz a Jeromos kolostor elott ment el, majdnem elsirtam magam. Hiaba, oregszem.
Bevasarlokozpont utan A megint hazahozott.
Most itthon, utolertem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése