Vonattal érkeztünk, körülbelül 50 perc alatt ott voltunk otthonról, beleértve a jegyvásárlási mizériát is. Továbbra is úgy gondolom, hogy a világ egyik legerősebb energiájával rendelkező helye. Ezt nem csak én érzem így, hiszen, a romantikus költők, pl Byron is imádta a helyet, de itt építkeztek sokan a Templomos lovagok és a Szabadkőművesek közül is. Nyílt titok, hogy a mór vár a mai napig otthona sok furcsa szertartásnak, főleg mert az egész hegy tele van földalatti alagutakkal, amiket nehezen lehet ellenőrizni. Aki kicsit jártasabb a szimbólumok világában nagyon sok érdekességgel találkozhat, még akár sátánistákkal is.
A mi legfurcsább szertartásunk a pikinkelés volt. Jónagy csatangolással a hegyen (nem jutottunk fel a mór várig, illetve a Pena palotáig) elütöttünk jó pár órát. Utána az óvárost céloztuk meg, majd még egy két klóméter séta következett, ami a Quinta da Regaleiraig vitt. Ez egy nem rég megnyitott kert-épület rengeteg, amire majd egy teljes napot szánunk, most nem mentünk be, csak kintről fotóztunk. Annyira tele van ez a hely misztikummal, szimbolikával, hogy külön könyveket írtak róla. Utána egy másik palotához mentünk, ami ma, mint szálloda üzemel.
Visszaérve a városba, megérdemeltük a hely egyik közkedvelt édességét, a Travesseira de Sintrat, ami leveles tésztába töltött vanília krém és bűnösen finom. Kellemes meglepetés volt, hogy a pincér nem a pultból adott, hanem valamiért az enyémet a konyhából, melegen hozta. A városi palota lépcsőjén ülve ettük meg A-ra várva, aki azt ígérte 40 perc múlva ott lesz és valóban ott volt két óra múlva. A vicces, hogy nem jutott eszünkbe morogni, neki meg elnézést kérni. Valahogy így természetes. Késöbb csatlakozott M is a csapathoz, majd jött a telefon, hogy másik 4 ember vár minket úgy 30 kilométerre. Mivel nekünk nem volt kedvünk odamenni, nekik meg Sintrába, az is természetes volt, hogy mindenki marad ahol van, illetve mi este Cascais felé indultunk (esküszöm, megint nem az én ötletem volt) és pénzügyi megszorítások miatt a bevásárlóközpontban ettünk, ahol pont féláron jutottunk vacsihoz, mint bármelyik étteremben. Magam részéről ez a "soha nem elég" zöldségkrém levesből és gyümölcssaliból állt. A gyümölcssali itt azt jelenti, hogy többféle gyümit tesznek egy tányérra, minden lé nélkül, csak úgy natur. Az enyém sárgadinnye, alma, eper és ananászból állt. Nyammm.
Cascais után újra hazahoztak minket és megint egy óra, ideje lefeküdni, mert holnap Caldas da Rainha a cél távolsági busszal, nekem meg randim van egy nagy darab agyaggal és lesz három napom elkalandozni a kerámiaszobrászat világában. :) Jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése