Pont egy hete vagyok itt. Nagyon repul az ido, pont olyan, mintha tegnap erkeztem volna.
A mai nap is remek volt, ebed Z-vel es az etterem elott mar vart L hogy induljunk Cascaisba. Boca do Inferno-nal parkoltunk es onnan vissza seta Cascaisba, majd ujra az autohoz. Leszamitva a 40 percet a kavezoban, kozel ot orat setaltunk. Kozben kb 200 fotot keszitettem. :))) Eljen az uj gepem, minden egyes kattintasnal imadom.
A kavezoban egy utcai enekes szorakoztatta a nepet, igazan jo volt a tengerrel a labunk alatt Beatlest hallgatni. Barcsak anyu is ott lett volna a kedvenc teraszan...
Azon gondolkodtam hazafele milyen jol erezem magam L-el. Nem is ismerjuk egymast, egy baratnom testvere es eleg volt annyi a kozos delutanhoz, hogy raert es szivesen csatangolt arra amerre ma terveztem. Miert nem ilyen egyszeruek otthon a dolgok? Miert kell mindent agyonszervezni, sohajtozni, nyuszogni, szenvedni? Persze, ertem en, itt eleg a tenger es a nap... de akkor is. Itt valahogy egyszerubbek a kapcsolatok... veled vagyok, mert van kedvem hozza es mert raerek. Nincs szukseg felesleges magyarazatokra es termeszetes az alkalmazkodas, a segitseg keres es segitseg adas. Nem arrol szol, hogz EN megteszem NEKED, hanem van es kesz... mehetunk tovabb. Barcsak rajohetnek ennek a titkara... Nem erzem azt egy ilyen nap utan, hogy kifopsztottak, hanem hogy egyre csak toltekezem. Meg kell fejtenem a titkot... van meg ra hat hetem. Szuksegem van az egyensullyra, hogy ne legyek mindig mindenhol masodik, legfokeppen a magam rangsoraban nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése