Jópofa amikor egy kicsit mélyebben be lehet tekinteni egy lakás, műhely természetébe. Azt hiszem erre legtöbbször vendégként nincs alkalmunk. Nem tudni melyik redőny lusta és kell egy kicsit meghúzni, hogy felébredjen, melyik égő lassabb a többinél és kell jóval elöbb felkapcsolni és melyik csap vicceskedvű és a piros a hideg és a kék a meleg. Vannak aztán egyéb rigolyák is, amiket jobb észben tartani.
Hasonló titkok tárháza az éjszakai hangok, melyik lépés kihez tartozik a lépcsőházban, hol lehet a csövekben hallani a vízcsorgást és melyik bútor szokott horkolva nyikorogni egyet alvás közben.
Ezen gondolkodtam ahelyett, hogy aludtam volna este, így ma reggel lassabban ment a felkelés, pedig hamarosan vágta a bevásárlóközpontba rendbetenni a kiállítótermet, aztán irány a park felépíteni a másik kiállítást.
Tegnap éjjel még voltunk egy mini kirakodóvásáron, ami este 10-kor kezdődött és összesen 6 asztalból állt. Találkoztam itt bűbájos lánnyal aki szerényen, vidáman és minden mesterkedés nélkül beszélgetett, úgy hogy a kerámiái közül egyetlen egy sem volt, amit ne hoztam volna azonnal magammal haza, annyira sugárzott belőlük valamiféle báj, életszeretet és kedvesség, aztán volt itt nagymama, aki a horgolt termékeit árulta, bizsus és a Művész, aki hanyagul minden terítő nélkül rendetlenül dobta le az asztalra a négy szobrát. Technikailag egyik zseniálisabb a másiknál, a gondolatvilág is szürrealista és olyan darabok, amik elött szívesen hümmögnek az emberek a múzeumban, de nem tartanának otthon. Csak valami felsőkategóriás extrém lakásban tudnám őket elképzelni vagy egy extravagáns szállodában. Maga a megalkotójuk egy vastag, bozontos szemöldökű, fiatal, jóképű srác, aki kicsit a magaslóról beszél, de mindez a sebezhetősége elpalástolására és beszélgetés után szerintem a hanyagul odavetett szobrok is azt mutatják, mennyire életbevágó számára ez a kifejezésmód.
Fürdés, reggeli, meló, aztán irány Lisszabon.
2010. július 31., szombat
2010. július 30., péntek
HUH
Bearaztunk, bearlistaztunk es egyenkent pukkanos muanyagba becsomagoltunk tobb, mint 100 db keramiat es meg nem vagyunk keszen. Meg el kell vinni uvegtablakat egy bevasarlokozpont kiallitotermebe, ket vazaval egyetemben, bepakolni a ladakat, darabokat az autoba, felragasztani csempeket fara es azokat is becsomagolni. Azert eszembe jutott, hogy a maradekot veletlenul lesoprom az asztalrol. :)))))) Csak az tartott vissza, hogy cserebe nem mnaradna egy fillerem sem, igy nem akkora buli.
Megkaptam a kenyeremet, tenyleg kulon nekem sutottek a peksegben, dupla adag kolbasszal. Ugy meghatodtam, hogy majdnem nekialltam huppogni.
Kicsinyessegem tortenete
Tegnap festettem ket csempet, amik ma kiegnek, holnap megnezhetjuk oket.
S. egyik kedvenc technikaja a spricceles, csopogtetes. En ma megtanultam agyagot onteni formakba (tele kell tolteni, fel oraig mindig utana tolteni ha lejjebb megy az agyag szintje, fel ora elteltevel kionteni ami nem szaradt ra a gipsz forma falara, igy lesz belul ureges - a formakat eros gumikotelek tartjak). Mikor hatra neztem lattam, hogy S nagy lelkesen spricceli a cserepemet. Tiszta banatos lettem es duhos, hiaba nem csinaltam nagy muvet, de azert megiscsak az en gyerekem. Persze S mar reg a kemencebe tette biztonsagba az en cserepeimet es egy masik csempet spriccelt. Eszembe jutott J. es a gyumi csere tanitas es elszegyeltem magam.
Időpontok portugál honban
A beszélgetés tegnap zajlott le:
S: - Tudod holnap nagyon korán kell a műhelybe jönni, mert rengeteg dolgunk van.
Én: - Persze, mondd meg mikorra és beállítok egy ébresztést.
S. - Legkésöbb 11-re be kell érnünk.
(Nem mondom, hogy nem jutottak eszembe a 7:30-as órakezdéseim. :))))) )
S: - Tudod holnap nagyon korán kell a műhelybe jönni, mert rengeteg dolgunk van.
Én: - Persze, mondd meg mikorra és beállítok egy ébresztést.
S. - Legkésöbb 11-re be kell érnünk.
(Nem mondom, hogy nem jutottak eszembe a 7:30-as órakezdéseim. :))))) )
Mai plusz
A szomszéd idős néni szerez nekem frissen sűlt pao com chouricot uzsonnára. Délben sütnek utoljára, de nekem sütnek a délutáni sima cipó adaggal egyet. Ez egy isteni kenyértésztába gyúrt kolbász karikákkal sütött cipócska és melegen a kolbász szaftja átitatja a kenyeret. :) Bocsánat a leírástól megéhezőktől. :) Ha elöbb eszembe jut lefeényképezni, mint hogy megegyem, akkor megteszem. :)
Mosolygos reggelt
Ma lesz az elso ket zomancozasom kiegetese, nagyon kivancsi vagyok milyen lesz, foleg mert ezek a festekek azon nyomban osszefolynak, ahogy erintkeznek a kiegetett agyaggal es az osszefolyas az egetes soran csak fokozodik. Azon gondolkodtam, majd azt mondom, hogy a spenotot akartam megjeleniteni ugy, hogy bele lett keverve a tukortojas... ketszer is. :)))
Tegnap este megint vezetes ora volt es a vege nagyon nyogvenyelosre sikerult, Mert S. sehogy nem tudott leparkolni a szuk utcaban, ahol a muhely van (megfordulnia is kellett elotte). Mar annyira ossze volt zavarodva, hogy azt sem tudta merre kell tekerni a kormanyt ahhoz, hogy mondjuk jobbra menjen, Kozben gondolatban halkan jegyzeteltem hogyan ne biztassunk bajba kerult diakot.
Sokkal, de sokkal jobban ment a vezetes S.-nek delelott, amikor eloszor volt tanar nelkul. Mondtam neki en segiteni nem nagyon tudok, de ha megijed, majd leall az utszelere. Azon tul, hogy eloszor nem ott jutottunk ki ahova akartunk, megis megtalaltuk a celallomast.
Este mar aztan teljesen kimerulve jottunk haza (egy perc seta a muhely a lakastol) es maradekot ettunk, de csak par falatot. En a netbookom megneztem egy House reszletet a lakas masik vegeben, hogy S-nek legyen ideje kiengedni a gozt, aztan aludtunk egy nagyot.
Ma a kiallitasra keszulodunk, ami izgalmas lesz, mert egy napunk van kiegetni a kiegetni valokat, kivalasztani a Mester es S. muvei kozul mit allitsunk ki, mindegyiknek kitalalni arat, kesziteni arlistat, keresni valamit amire kiallithatjuk a darabokat es mindezt betenni az autoba. Holnap delelott meg ketten felepitjuk a standot... de hogy mibol es hogyan... A szomszednak vannak faládái, szerintem arra kéne, mert a rusztikus fán jól fognak mutatnbi a szép. mázas cserepek. Gyanítom igen későn fogunk Lisszabonba érkezni szombaton.
Jövő hétvégére meghívást kaptunk Algarveba, de valószínű lemondjuk és én indulok vásárra a bizsuimmal. :) Szorítsatok!
Mindenkinek jokmedvű napot, itt tombol továbbra is a kánikula, de úgy hallom otthon is van belőle felesleg, így azt nem küldök.
Tegnap este megint vezetes ora volt es a vege nagyon nyogvenyelosre sikerult, Mert S. sehogy nem tudott leparkolni a szuk utcaban, ahol a muhely van (megfordulnia is kellett elotte). Mar annyira ossze volt zavarodva, hogy azt sem tudta merre kell tekerni a kormanyt ahhoz, hogy mondjuk jobbra menjen, Kozben gondolatban halkan jegyzeteltem hogyan ne biztassunk bajba kerult diakot.
Sokkal, de sokkal jobban ment a vezetes S.-nek delelott, amikor eloszor volt tanar nelkul. Mondtam neki en segiteni nem nagyon tudok, de ha megijed, majd leall az utszelere. Azon tul, hogy eloszor nem ott jutottunk ki ahova akartunk, megis megtalaltuk a celallomast.
Este mar aztan teljesen kimerulve jottunk haza (egy perc seta a muhely a lakastol) es maradekot ettunk, de csak par falatot. En a netbookom megneztem egy House reszletet a lakas masik vegeben, hogy S-nek legyen ideje kiengedni a gozt, aztan aludtunk egy nagyot.
Ma a kiallitasra keszulodunk, ami izgalmas lesz, mert egy napunk van kiegetni a kiegetni valokat, kivalasztani a Mester es S. muvei kozul mit allitsunk ki, mindegyiknek kitalalni arat, kesziteni arlistat, keresni valamit amire kiallithatjuk a darabokat es mindezt betenni az autoba. Holnap delelott meg ketten felepitjuk a standot... de hogy mibol es hogyan... A szomszednak vannak faládái, szerintem arra kéne, mert a rusztikus fán jól fognak mutatnbi a szép. mázas cserepek. Gyanítom igen későn fogunk Lisszabonba érkezni szombaton.
Jövő hétvégére meghívást kaptunk Algarveba, de valószínű lemondjuk és én indulok vásárra a bizsuimmal. :) Szorítsatok!
Mindenkinek jokmedvű napot, itt tombol továbbra is a kánikula, de úgy hallom otthon is van belőle felesleg, így azt nem küldök.
2010. július 29., csütörtök
Eddig ez egy forro nap
Reggel a katonai foiskola tanuloi rohantak el pont az ablakunk alatt. Nem volt egy rossz esztetikai latvany, foleg, hogy szerintem tobb, mint szazan voltak. :)
Reggeli, vasarlas es a nagy kaland: megfuztem S.-t hogy menjunk el oktato nelkul a keramia maz boltba. Igaz, hogy egy nagyot kerultunk, de sikerult. Kozben mindketten alsonemuig leizzadtunk. Az ebed spenotos fokhagymas, hagymas, sajtos teszta volt es tegnap ejjel keszult zoldsegkrem leves. Mar en is meg tudom csinalni, mami keszulj!
Ebed utan az erdoben fakeregre vadasztunk, valami keramias ujitasokhoz.
Most ujra kicsit agyagozhatok, majd holnap jelentkezem. :)
Ja es csak szombaton utazunk Lisszabonban, itt maradok meg egy napot segiteni kiallitast epiteni. Tiszta EXPOs dejavu erzes. :)
Szerda - Caldas da Rainha
Caldas da Rainha S. második lakhelye, itt van a mesterének a műhelye, akinél hétköznaponként dolgozik. Maga a műhely egy hatalmas garázsra emlékeztet és meglepő rend és tisztaság van benne, tele átlátszó dobozzal és rengeteg izgalmas alapanyaggal.
Ez egyben egyfajta találkozóhely is, mivel egy szegény-negyed bejáratánál van, így sokan térnek be beszélgetni, tévét nézni vagy csak egy kicsit hűsölni. Nagyon sok idős jár be, különösön J. aki egyedül él, gyermekkora óta másoknál szolgál és ha éppen kifogy a legfrissebb pletykákból, akkor maga talál ki se füle-se farka történeteket, amiket természetesen mindenki rögtön "elhisz". :) J. elkerülhetetlen társa a Menina (Kislány), aki akár csak a gazdája, egy szabályokat nem tűrő fekete cica. Ha éppen nem a szomszédságot méri fel, akkor alszik a gazdája ágyán, de addig miákol amíg be nem takarják.
Délután az ablakból leszolt egy idős néni, hogy megy kenyérért, kérünk-e. Sokadszori unszolásra elfogadtuk és jól tettük. Mini cipókat kaptunk tűzforrón, a külföldi lánynak ajándékba, mert ilyet biztos nem evett. Hát tényleg nem. Nagyon finom volt.
Miközben bírkoztam az agyaggal (örök hálám S-nek aki sem pro sem kontra nem segített semmit, nem szólt bele, így magam fedezhettem fel) kicsit nevetségesnek tűnt az az életritmus, amit otthon diktálok magamnak.
Közel sem arra gondolok, hogy az emberi tisztaság a pénztelenség függvénye vagy hogy a pénz eltorzít és még ma is örülök, mondjuk a Touchomnak, de valószínű becserélném hasonló lehetőségre, hogy a saját ritmus szerint éljek, legyen időm másokra és legyen NYITOTTSÁGOM másokra, mindenkire, ahogy itt van az embereknek. Kíváncsi vagyok sikerül-e otthon is megteremtenem azt a közeget, aki leül egy teára miközben mindenki teszi a dolgát, mégis odafigyelünk egymásra. :) Úgy legyen!
Ez egyben egyfajta találkozóhely is, mivel egy szegény-negyed bejáratánál van, így sokan térnek be beszélgetni, tévét nézni vagy csak egy kicsit hűsölni. Nagyon sok idős jár be, különösön J. aki egyedül él, gyermekkora óta másoknál szolgál és ha éppen kifogy a legfrissebb pletykákból, akkor maga talál ki se füle-se farka történeteket, amiket természetesen mindenki rögtön "elhisz". :) J. elkerülhetetlen társa a Menina (Kislány), aki akár csak a gazdája, egy szabályokat nem tűrő fekete cica. Ha éppen nem a szomszédságot méri fel, akkor alszik a gazdája ágyán, de addig miákol amíg be nem takarják.
Délután az ablakból leszolt egy idős néni, hogy megy kenyérért, kérünk-e. Sokadszori unszolásra elfogadtuk és jól tettük. Mini cipókat kaptunk tűzforrón, a külföldi lánynak ajándékba, mert ilyet biztos nem evett. Hát tényleg nem. Nagyon finom volt.
Miközben bírkoztam az agyaggal (örök hálám S-nek aki sem pro sem kontra nem segített semmit, nem szólt bele, így magam fedezhettem fel) kicsit nevetségesnek tűnt az az életritmus, amit otthon diktálok magamnak.
Közel sem arra gondolok, hogy az emberi tisztaság a pénztelenség függvénye vagy hogy a pénz eltorzít és még ma is örülök, mondjuk a Touchomnak, de valószínű becserélném hasonló lehetőségre, hogy a saját ritmus szerint éljek, legyen időm másokra és legyen NYITOTTSÁGOM másokra, mindenkire, ahogy itt van az embereknek. Kíváncsi vagyok sikerül-e otthon is megteremtenem azt a közeget, aki leül egy teára miközben mindenki teszi a dolgát, mégis odafigyelünk egymásra. :) Úgy legyen!
2010. július 27., kedd
Sintra csodálatos
Vonattal érkeztünk, körülbelül 50 perc alatt ott voltunk otthonról, beleértve a jegyvásárlási mizériát is. Továbbra is úgy gondolom, hogy a világ egyik legerősebb energiájával rendelkező helye. Ezt nem csak én érzem így, hiszen, a romantikus költők, pl Byron is imádta a helyet, de itt építkeztek sokan a Templomos lovagok és a Szabadkőművesek közül is. Nyílt titok, hogy a mór vár a mai napig otthona sok furcsa szertartásnak, főleg mert az egész hegy tele van földalatti alagutakkal, amiket nehezen lehet ellenőrizni. Aki kicsit jártasabb a szimbólumok világában nagyon sok érdekességgel találkozhat, még akár sátánistákkal is.
A mi legfurcsább szertartásunk a pikinkelés volt. Jónagy csatangolással a hegyen (nem jutottunk fel a mór várig, illetve a Pena palotáig) elütöttünk jó pár órát. Utána az óvárost céloztuk meg, majd még egy két klóméter séta következett, ami a Quinta da Regaleiraig vitt. Ez egy nem rég megnyitott kert-épület rengeteg, amire majd egy teljes napot szánunk, most nem mentünk be, csak kintről fotóztunk. Annyira tele van ez a hely misztikummal, szimbolikával, hogy külön könyveket írtak róla. Utána egy másik palotához mentünk, ami ma, mint szálloda üzemel.
Visszaérve a városba, megérdemeltük a hely egyik közkedvelt édességét, a Travesseira de Sintrat, ami leveles tésztába töltött vanília krém és bűnösen finom. Kellemes meglepetés volt, hogy a pincér nem a pultból adott, hanem valamiért az enyémet a konyhából, melegen hozta. A városi palota lépcsőjén ülve ettük meg A-ra várva, aki azt ígérte 40 perc múlva ott lesz és valóban ott volt két óra múlva. A vicces, hogy nem jutott eszünkbe morogni, neki meg elnézést kérni. Valahogy így természetes. Késöbb csatlakozott M is a csapathoz, majd jött a telefon, hogy másik 4 ember vár minket úgy 30 kilométerre. Mivel nekünk nem volt kedvünk odamenni, nekik meg Sintrába, az is természetes volt, hogy mindenki marad ahol van, illetve mi este Cascais felé indultunk (esküszöm, megint nem az én ötletem volt) és pénzügyi megszorítások miatt a bevásárlóközpontban ettünk, ahol pont féláron jutottunk vacsihoz, mint bármelyik étteremben. Magam részéről ez a "soha nem elég" zöldségkrém levesből és gyümölcssaliból állt. A gyümölcssali itt azt jelenti, hogy többféle gyümit tesznek egy tányérra, minden lé nélkül, csak úgy natur. Az enyém sárgadinnye, alma, eper és ananászból állt. Nyammm.
Cascais után újra hazahoztak minket és megint egy óra, ideje lefeküdni, mert holnap Caldas da Rainha a cél távolsági busszal, nekem meg randim van egy nagy darab agyaggal és lesz három napom elkalandozni a kerámiaszobrászat világában. :) Jó éjszakát!
A mi legfurcsább szertartásunk a pikinkelés volt. Jónagy csatangolással a hegyen (nem jutottunk fel a mór várig, illetve a Pena palotáig) elütöttünk jó pár órát. Utána az óvárost céloztuk meg, majd még egy két klóméter séta következett, ami a Quinta da Regaleiraig vitt. Ez egy nem rég megnyitott kert-épület rengeteg, amire majd egy teljes napot szánunk, most nem mentünk be, csak kintről fotóztunk. Annyira tele van ez a hely misztikummal, szimbolikával, hogy külön könyveket írtak róla. Utána egy másik palotához mentünk, ami ma, mint szálloda üzemel.
Visszaérve a városba, megérdemeltük a hely egyik közkedvelt édességét, a Travesseira de Sintrat, ami leveles tésztába töltött vanília krém és bűnösen finom. Kellemes meglepetés volt, hogy a pincér nem a pultból adott, hanem valamiért az enyémet a konyhából, melegen hozta. A városi palota lépcsőjén ülve ettük meg A-ra várva, aki azt ígérte 40 perc múlva ott lesz és valóban ott volt két óra múlva. A vicces, hogy nem jutott eszünkbe morogni, neki meg elnézést kérni. Valahogy így természetes. Késöbb csatlakozott M is a csapathoz, majd jött a telefon, hogy másik 4 ember vár minket úgy 30 kilométerre. Mivel nekünk nem volt kedvünk odamenni, nekik meg Sintrába, az is természetes volt, hogy mindenki marad ahol van, illetve mi este Cascais felé indultunk (esküszöm, megint nem az én ötletem volt) és pénzügyi megszorítások miatt a bevásárlóközpontban ettünk, ahol pont féláron jutottunk vacsihoz, mint bármelyik étteremben. Magam részéről ez a "soha nem elég" zöldségkrém levesből és gyümölcssaliból állt. A gyümölcssali itt azt jelenti, hogy többféle gyümit tesznek egy tányérra, minden lé nélkül, csak úgy natur. Az enyém sárgadinnye, alma, eper és ananászból állt. Nyammm.
Cascais után újra hazahoztak minket és megint egy óra, ideje lefeküdni, mert holnap Caldas da Rainha a cél távolsági busszal, nekem meg randim van egy nagy darab agyaggal és lesz három napom elkalandozni a kerámiaszobrászat világában. :) Jó éjszakát!
Rójuk a spiri köröket, amik néha labirintusok
A legelső spiri élményem az Agykontroll volt, és most is úgy tartom ha használnánk, soha másra nem lenne szükségünk. No nem vagyok kivétel, mennyire egyszerübb újabb és újabb módszereket megtanulni, mint TÉNYLEG komolyan dolgozni magunkon?
Sok - sok időt, energiát és pénzt is fektettem ebbe a területbe, ha kicsit félreérthető lenne, ma egyiket sem sajnálom és azt hiszem tényleg nem csinálnám másképp, még a zsákutcákat sem kerülném el, mert azok is a tanulás részei voltak.
Néhány dolog mégsem hagy nyugodni, ezért most itt teszem le őket mint zsákocskákat, nem akarom cipelni tovább, Sintrában sok az emelkedő és meleg van. :))))
Sok spiri könyv mondja már, ha valaki azt állítja, hogy megmondja a választ, megoldja a problémádat, akkor menekülj. Mégsem ilyen egyszerű. Igaz ugyan, hogy terápiák tömkelege létezik és soha nem tudhatod TE benned éppen melyik terápia kapcsolja át a TE gombodat, hogy utána TE MAGAD máshogy cselekedj, de igenis ez nem a terápia érdeme, hanem a TIÉD. Vehetsz bármilyen csodamosogatószert, de mosogatni nem fog senki helyetted. Igen, minden belőlünk indul ki, de ha terápián veszel részt, tedd ugyan szíved szerint, de a pozitív eredmény viszont nem csak a te érdemed. Ha változik a család, párod, főnököd, adj hálát nekik is, hogy változnak, mert abban ők is benne vannak. Mi álmodjuk meg teljes egészében a világunkat, de mindenki más is a sajátját és így egy-egy szálként lesz az egész, egész.
Nem hiszek abban, hogy a jó módszer számodra azt jelentené, hogy annak hiányában ártasz, vagy nem vagy felelős azokért akik körülötted vannak. Arra igyekszem figyelni ma már, hogy melyik módszerben van szeretet és nem fenyegetés, utak megnyitása és nem egy út meghatározása, melyik erősíti azt bennem, hogy egyedi vagyok és nem kategória vagy tipus, melyik uniformizál és melyik segít észrevenni az egyedi színeimet. Ma már azt is tudom, hogy kell a praxis, de nem mindegy, hogy nem lemaradni akarok vagy megbünhődni, esetleg bűntudattól megszabadulni, hanem csak egyszerűen segítség kell, hogy jobban legyek ott ahol éppen lennem kell.
Fontos lehet az okok és a gyökerek felkutatása, de nagyon veszélyes ha arra használod, hogy felelősséget háríts át. A legtöbben felnőttünk, így kizárólag egyetlen egy embertől függ hogyan és milyen minőségű életet élünk MOST: jómagunktól. Jó kaland visszamenni a múltba, megnézni egy család eneregetikáját, háromdimmenziós képet kapni egy szituációról vagy megismerni a jellemzőket a csillagok állásából, de a kavicsot sem árt észrevenni ami a lábad alár gurulhat itt és most, mert nagyot lehet orrabukni... és még a mai napfelkeltéről nem is beszéltem. :)
Még egy gondolat: a terépia, módszer, tan csak eszköz, nem helyettesíti a cselekedetet.
Nem az enyém, de teljes egészében hiszem: a legtöbb módszer eszközként indul valamilyen cél elérése érdekében, a baj ott kezdődik, ha a módszer lesz maga a cél.
Külön köszönet anyának, mindenért.
Sok - sok időt, energiát és pénzt is fektettem ebbe a területbe, ha kicsit félreérthető lenne, ma egyiket sem sajnálom és azt hiszem tényleg nem csinálnám másképp, még a zsákutcákat sem kerülném el, mert azok is a tanulás részei voltak.
Néhány dolog mégsem hagy nyugodni, ezért most itt teszem le őket mint zsákocskákat, nem akarom cipelni tovább, Sintrában sok az emelkedő és meleg van. :))))
Sok spiri könyv mondja már, ha valaki azt állítja, hogy megmondja a választ, megoldja a problémádat, akkor menekülj. Mégsem ilyen egyszerű. Igaz ugyan, hogy terápiák tömkelege létezik és soha nem tudhatod TE benned éppen melyik terápia kapcsolja át a TE gombodat, hogy utána TE MAGAD máshogy cselekedj, de igenis ez nem a terápia érdeme, hanem a TIÉD. Vehetsz bármilyen csodamosogatószert, de mosogatni nem fog senki helyetted. Igen, minden belőlünk indul ki, de ha terápián veszel részt, tedd ugyan szíved szerint, de a pozitív eredmény viszont nem csak a te érdemed. Ha változik a család, párod, főnököd, adj hálát nekik is, hogy változnak, mert abban ők is benne vannak. Mi álmodjuk meg teljes egészében a világunkat, de mindenki más is a sajátját és így egy-egy szálként lesz az egész, egész.
Nem hiszek abban, hogy a jó módszer számodra azt jelentené, hogy annak hiányában ártasz, vagy nem vagy felelős azokért akik körülötted vannak. Arra igyekszem figyelni ma már, hogy melyik módszerben van szeretet és nem fenyegetés, utak megnyitása és nem egy út meghatározása, melyik erősíti azt bennem, hogy egyedi vagyok és nem kategória vagy tipus, melyik uniformizál és melyik segít észrevenni az egyedi színeimet. Ma már azt is tudom, hogy kell a praxis, de nem mindegy, hogy nem lemaradni akarok vagy megbünhődni, esetleg bűntudattól megszabadulni, hanem csak egyszerűen segítség kell, hogy jobban legyek ott ahol éppen lennem kell.
Fontos lehet az okok és a gyökerek felkutatása, de nagyon veszélyes ha arra használod, hogy felelősséget háríts át. A legtöbben felnőttünk, így kizárólag egyetlen egy embertől függ hogyan és milyen minőségű életet élünk MOST: jómagunktól. Jó kaland visszamenni a múltba, megnézni egy család eneregetikáját, háromdimmenziós képet kapni egy szituációról vagy megismerni a jellemzőket a csillagok állásából, de a kavicsot sem árt észrevenni ami a lábad alár gurulhat itt és most, mert nagyot lehet orrabukni... és még a mai napfelkeltéről nem is beszéltem. :)
Még egy gondolat: a terépia, módszer, tan csak eszköz, nem helyettesíti a cselekedetet.
Nem az enyém, de teljes egészében hiszem: a legtöbb módszer eszközként indul valamilyen cél elérése érdekében, a baj ott kezdődik, ha a módszer lesz maga a cél.
Külön köszönet anyának, mindenért.
Ha kedd, akkor Sintra
Az összes hely közül ide vágytam a lregjobban, mielött elindultam otthonról, ez most sincs másképp. Tegnap a partozás után aludtam vagy két és fél órát és este filmes program volt, megnéztük a Men who hate women című svéd filmet. Amolyan portugálosan néztük: egy óra rákészüléssel és egy óra közbeiktatott szünettel. Igen, ez is a portugál impulzus-kultúra része. :) Két féle képppen lehet idomulni hozzá: vagy megőrül az ember gyereke (menjünk, csináljuk hozzáállás), vagy sodródik az árral. Az elsőnek semmi értelme, mert csak néznek rá miért idegeskedik, a második esetében, meg érhetik kellemes meglepetések, vagy ha mégis sürgetővé válik valami, még mindig megléphet és mehet a maga útján :) Ennek pont ugyanannyi előnye, mint hátránya van. A kevesebb konvenció kevesebb kiszámíthatóságot takar és az ígéretek lazább kezelését, de minket is kevesebb dolog köt. Nem jó, nem rossz, de érdemes megtanulni jól használni. Legrosszabb esetben el lehet gondolkodni hogy miért és hova is rohannék állandóan? :))
2010. július 26., hétfő
Köszönöm
...mindenkinek, aki közvetett vagy közvetlen módon visszajelzett a bloggal kapcsolatban. Nagyon jólesik. :)
A mai két kedvenc képem
Amikor a vonatra szálltunk át a buszról, akkor két 12 éves forma gyerkőc ment a partra két hátizsákkal. Az egyik kézenfogva vezetett egy nagyon idős nénit, akinek a kezében meg egy nagy napernyő volt. :)
A második kép két tizennégy éves forma gyerkőc tolt, húzott egy háromkerekű járgányt, ami kétéltű, a vízben is fentmarad. Benne ült a nagypapa, akinek nem volt lába, de aki így ugyanúgy fürdőzhetett, strandolhatott, mint bárki más. Flfelé kicsit lejtősebb és elég nehezen birkóztak meg a gyerkőcök a nagypapával, de az életmentő a segítségükre sietett. :)
Amúgy ha sültkrumplival szór valaki körbe, akkor elmegyek sültcsirkének simán. :)
Jaj, volt még egy poén. Éppen szedelőzködtünk, amikor egy bizsukat áruló két méter magas néger fickó elém lépett: Hello, minden OK? (dejavu érzés a köbön). Mondom, igen, erre ő elfelé menőben: juhéj. Meg se kérdezte akarok-e venni valamit. S., aki ismerte a bankos történetemet csak vigyorgott. :)))
Este végre Caldo Verdet eszem, ami úgy néz ki, mintha tejbegrizt valaki nagyon felvizezne es egy marek vagott fut dobna bele meg egy karika kolbaszt. En imadom. A tortellinit ellenben még mindig nem sikerült kivégeznünk. :)
A második kép két tizennégy éves forma gyerkőc tolt, húzott egy háromkerekű járgányt, ami kétéltű, a vízben is fentmarad. Benne ült a nagypapa, akinek nem volt lába, de aki így ugyanúgy fürdőzhetett, strandolhatott, mint bárki más. Flfelé kicsit lejtősebb és elég nehezen birkóztak meg a gyerkőcök a nagypapával, de az életmentő a segítségükre sietett. :)
Amúgy ha sültkrumplival szór valaki körbe, akkor elmegyek sültcsirkének simán. :)
Jaj, volt még egy poén. Éppen szedelőzködtünk, amikor egy bizsukat áruló két méter magas néger fickó elém lépett: Hello, minden OK? (dejavu érzés a köbön). Mondom, igen, erre ő elfelé menőben: juhéj. Meg se kérdezte akarok-e venni valamit. S., aki ismerte a bankos történetemet csak vigyorgott. :)))
Este végre Caldo Verdet eszem, ami úgy néz ki, mintha tejbegrizt valaki nagyon felvizezne es egy marek vagott fut dobna bele meg egy karika kolbaszt. En imadom. A tortellinit ellenben még mindig nem sikerült kivégeznünk. :)
2010. július 25., vasárnap
Ma
Hát nem volt egyszerű elindulni. Tizen tizenegyfelől jöttünk :) több találkozóhellyel. Miró kiállítás után, amiről már írtam a földszinti kávézóban toltöttünk kb négy órát beszélgetéssel. :))) Utána 2 HÉV megálló séta a tengerpart mentén (oooolyan nehezemre esett :P) és vacsi a kínaiban. :) Még egy órára felmentünk Z. lakására, majd onnan robbant a csapat. Még szerencse, hogy elöbb tettek ki minket, így hazasétáltunk. :)
Vasárnap este :) (hivatalosan amúgy már hétfő van)
Megmutatom miért (is) szeretem annyira ezt a csapatot. Így nézünk Miró kiállítást. Azt hiszem talán a 10 emberből 3 látta a képeket. Valahogy mindig fontosabb az együtt. A tényleg együtt. Senki nem hümmögöt egyik kép elött sem, azt is a legteljesebb természeteséggel felvállalta a többség, hogy nincs kedve körbesétálni ebben a melegben. Én megtettem, de nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy csak azért mert érdekeltek a képek, hanem ha már ott vagyok, ne hagyjam ki a lehetőséget. Kérdem én, mióta fontosabb egy Miró kép egymásnál? Hm...
(Mental note magamnak: hát nem mind a kettő belefért?)
Vasárnap - mai program
Délelött dumálás volt, interneten is és mamatelefon, főzés, evés, és most gyűlik a nép. Kb 15-en megyünk Miró kiállításra. :)
Vasárnap
Most zuhanyozás közben (legkisebb helységben születnek a legjobb gondolatok, bár azt hiszem ettől még nem lennék szardínia a konzervdobozban) rájöttem miért más az itteni morgás. Idegen emberek zsörtölődésére gondolok, főleg a tömegközlekedésen. Sokáig biztos voltam benne, hogy az a titok, hogy más ország baja csak helyi érdekesség, a saját országunké viszont a bőrünkön éget. A másik ok ami eszembe jutott, hogy az itteni hangnemben egyszerűen nincs gyűlölet... csak dohogás a dohogás öröméért. Senki nem reagálja le és nem is kapja fel á a vizet. Vajon az a tény, hogy ugyan mindenki türelmesen vár amíg egy-egy idősebb ember fel-leszáll akár hosszabb ideig, de senki nem megy oda segíteni, az nemtörödömség? Valahogy nem fér a képbe, itt mindig mindenkit érdekel mi történi, mégis valahogy nagyobb a tere az embereknek. Ha valamelyik idős segítséget kér, rögtön ugrik több ember, de addig nem. Nemtörődömség vagy egyszerűen a másik tisztelete, hogy tudja mikor kell hogy beleavatkozzak abba amit éppen csinál. Végülis a klisékbe kapaszkodva a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Vajon hányszor ártottam "segítséggel", amikor csak az egomnak volt szüksége arra, hogy jókislány legyek. Ma már egyre nagyobb bátorsággal utasítom el ha valaki áthárítani akarja a dolgait. Nem félreállok, csak titokban figyelek tovább. Jaj, olyan nehéz... remélem mindig fogom tudni mikor ugorjak oda ha egy kicsit együtt sírni kell, vagy meghallgatni ha valaki a SAJÁT gondolatait rakja MAGÁNAK rendbe. Ahhoz is észnél kell lenni mikor kell eröltetni a szembenézést önmagunkkal, mikor állunk rá készen, vagy mikor kell csendben maradni...
2010. július 24., szombat
Szombat
A bolhapiacon életemben elöször éreztem, hogy még két perc és hőgutát kapok. :) El is jöttünk. Valahogy kevesebb örömöt okoz a bespejzolása a dolgoknak, így nem vettem semmit. S utána elrohant a dolgára, én meg inkább Colombóba mentem (bevásárlóközpont). Vettem két szem szilvát meg egy mandulás testápolót, olyan rendesen viselkedik a bőröm a nagy napozás után, hogy gondoltam megjutalmazom. Itthon tésztasalátáztam és azonnal elaudtam, mikor megjött S alig bírtam felkel és már indultunk is a randira.
Canecas nagyon édes falu. Az emberek kint vannak az utcán, fiatalok, idősek és beszélgetnek.
A srác akinek a bemutatójára mentünk A egyik ex diákja. Nekem nagyon megható volt, hogy a kulturház legnagyobb terme tele volt a faluval. A műsor első felében egy rövid bemutatkozás után egy rövidfilomet vetitettek le, amit ők csináltak. A második felében a saját számaikat játszották. Nagyon tetszett az a lendület és tűz ami áradt belőlük. Még igazi kócos-szeles volt az egész, de nagyon karizmatikusak a srácok. Utána a mama és a nagymama egy óriási tortát vágott fel. Mindenkinek jutott egy szelettel.
A napot egy másik bevásárlóközpontban fejeztük be... a cél a vacsi volt. :) Ma se értünk haza éjfél elött, igaz mikor hazahoztak még sétáltunk egyet S-el. Holnap délelött a program a pihi, délben pedig én főzök. Délután Miró kiállításra megyünk. :)
Canecas nagyon édes falu. Az emberek kint vannak az utcán, fiatalok, idősek és beszélgetnek.
A srác akinek a bemutatójára mentünk A egyik ex diákja. Nekem nagyon megható volt, hogy a kulturház legnagyobb terme tele volt a faluval. A műsor első felében egy rövid bemutatkozás után egy rövidfilomet vetitettek le, amit ők csináltak. A második felében a saját számaikat játszották. Nagyon tetszett az a lendület és tűz ami áradt belőlük. Még igazi kócos-szeles volt az egész, de nagyon karizmatikusak a srácok. Utána a mama és a nagymama egy óriási tortát vágott fel. Mindenkinek jutott egy szelettel.
A napot egy másik bevásárlóközpontban fejeztük be... a cél a vacsi volt. :) Ma se értünk haza éjfél elött, igaz mikor hazahoztak még sétáltunk egyet S-el. Holnap délelött a program a pihi, délben pedig én főzök. Délután Miró kiállításra megyünk. :)
Mental note
Azert van meg mit rendbetenni idebent. Nesze neked szocializacio es elvarasok. Meg mindig van az enemnek egy morgo resze, aki ilyeneket motyog: Csak ilyenkor indulsz? Nem tudtal volna idoben felkelni? Ha mar itt vagy a parton, nem kene tobb idot a napon tolteni? Hany ember cserelne most veled? Legalabb fejlodom, mert el tudom azonnal hallgattatni. Hihetetlen mennyi normanak probalunk megfeleni az eletunk soran. A vicces, hogy itt ki a pitypangnak akarnek megfelelni, mint a bennem elo elvarasoknak, amiknek lassuk be, semmi ertelme nincs. Sajat magunk fejeben vagyunk bezarva. Valami kephez igazodunk amit annyi ember, annyi ecsetvonasa alakitott... pedig a kepekbol pont maga az elet, az allando valtozas, mozgas es az igazi szabadasg hianyzik. Le a kepkeretekkel! :))))
Tegnap egyik kepe ami begett
Lehuzott ablak, suvito szel, oceanon ezustosen csillogo holdfeny, dubrogo Ramsteinnal vegyulo felszabadult nevetes.
Hedonista pentek
Egyszeruen imadom a hazon kivul reggeliket. Azt hiszem ha valasztanom kene hogy vacsorazni, ebedelni vagy reggelizni mehetek csak mindig hazon kivul, tuti a reggelit valasztanam. Olyan luxus es felszabadult erzes lassitva kezdeni a napot, ami meg az ember elott all. Biztos azert sikerult ilyen jol a tegnap is. Reggelre megszaradt a kenyer, igy gondoltam utban a tengerpart fele majd eszem egy piritost galaoval. Azon tul, hogy nagyon finom volt, jo megfigyelni a helyieket, raadasul a pincer egyfolytaban bohockodott, hogy mosolyogjak. Nem volt nehez dolga.
Cascaisban kivalasztottam egy picike oblot (masik szaz emberrel) :) es napoztam egy jot. Mielott vonatra szalltam volna oda, volt szerencsem a mar emlegetett automataknal a reggeli forgalmat megfigyelni. Kb ot gep van, mindegyik elott 10-10 ember sorban, aztan valaki felkiallt... van aki tudja hogy mukodik ez... es megindul a csapatmunka. Senki nem ideges, nem karomkodik es a vegere mindenkinek lesz jegye. :)
Ma ketszer voltam az oceanban is. Annyira hideg, hogy az ember ugy erzi eles kesek hatolnak a csontjaig. A technika: leultem a szelere, hagytam hogy a hideg viz ala-ala mossa a kerekebbik felemet es neha locsoltam vizet magamra. Ugy 20 perc utan sikerult is bemennem. :)
Nagyon jolesett a parton, kozben eszembe jutott amiota leszalltam a repulorol egyszer sem hasznaltam mp3 lejatszot, jobban erdeklem en magam, a korulottem levo vilagrol nem is beszelve. Mikor meguntam a napot, Cascais leghiresebb grillcsirkesenel jollaktam, majd a szinten leghiresebb fagyival jutalmaztam magam egy nagy seta utan. Hat tenyleg van mire hiresnek lennie mindkettonek. Utban hazafele csak azert nem aludtam el rogton, mert vegig a part menten megy a vonat es nem lehet az oceannal betelni. A busz meg erdon keresztul jon az ut nagy reszen. Hazaerve egy kis ismerkedes, cseveges a szomszedokkal, gyors bevasarlas es S is megjott a hetvegere. Egy varatlan latogato miatt alig ertunk oda a megbeszelt idopontra es onnan mozi. Azt hiszem a film magyar cime Eredet. Mindenkinek ajanlom, onmagaban is jo a film, de ha az alom-ebrenlet melysegeit spiriskedve is piszkalja az ember, egesz zavarbaejto gondolatok bukkanhatnak fel. Film utan (ejfel) vissza Cascaisba (eskuszom nem en javasoltam - amugy szerintem ugy 40 km-re van Lisszabontol), pontosabban a sorsator volt a cel. Igazi nemet sorsator a palmafak kozott virslivel mindennel. Azert vissza nem vagyom, allitolag a sor vizes volt, a kavem pocsek es a sorsator kellos kozepen del-amerikai zenet kezdtek jatszani. Haromkor kerultunk ajultan agyba. :)
Ma bolhapiac, delutan meg nem tudom hova megyunk videkre egy ismeros ismerosenek a koncertjere es kisfilm bemutatojara. :) Ma sem lesz sok alvas. :D
Hetfon vegre SIIINTRA... alig varom, mar nagyon vagyom a fak koze. Ott a program piknik, torna es legzes tanitas... hol jobb helyen, mint ott? :) Erdekes elmeny lesz ujra tanitani valami egeszen mast. :)
Cascaisban kivalasztottam egy picike oblot (masik szaz emberrel) :) es napoztam egy jot. Mielott vonatra szalltam volna oda, volt szerencsem a mar emlegetett automataknal a reggeli forgalmat megfigyelni. Kb ot gep van, mindegyik elott 10-10 ember sorban, aztan valaki felkiallt... van aki tudja hogy mukodik ez... es megindul a csapatmunka. Senki nem ideges, nem karomkodik es a vegere mindenkinek lesz jegye. :)
Ma ketszer voltam az oceanban is. Annyira hideg, hogy az ember ugy erzi eles kesek hatolnak a csontjaig. A technika: leultem a szelere, hagytam hogy a hideg viz ala-ala mossa a kerekebbik felemet es neha locsoltam vizet magamra. Ugy 20 perc utan sikerult is bemennem. :)
Nagyon jolesett a parton, kozben eszembe jutott amiota leszalltam a repulorol egyszer sem hasznaltam mp3 lejatszot, jobban erdeklem en magam, a korulottem levo vilagrol nem is beszelve. Mikor meguntam a napot, Cascais leghiresebb grillcsirkesenel jollaktam, majd a szinten leghiresebb fagyival jutalmaztam magam egy nagy seta utan. Hat tenyleg van mire hiresnek lennie mindkettonek. Utban hazafele csak azert nem aludtam el rogton, mert vegig a part menten megy a vonat es nem lehet az oceannal betelni. A busz meg erdon keresztul jon az ut nagy reszen. Hazaerve egy kis ismerkedes, cseveges a szomszedokkal, gyors bevasarlas es S is megjott a hetvegere. Egy varatlan latogato miatt alig ertunk oda a megbeszelt idopontra es onnan mozi. Azt hiszem a film magyar cime Eredet. Mindenkinek ajanlom, onmagaban is jo a film, de ha az alom-ebrenlet melysegeit spiriskedve is piszkalja az ember, egesz zavarbaejto gondolatok bukkanhatnak fel. Film utan (ejfel) vissza Cascaisba (eskuszom nem en javasoltam - amugy szerintem ugy 40 km-re van Lisszabontol), pontosabban a sorsator volt a cel. Igazi nemet sorsator a palmafak kozott virslivel mindennel. Azert vissza nem vagyom, allitolag a sor vizes volt, a kavem pocsek es a sorsator kellos kozepen del-amerikai zenet kezdtek jatszani. Haromkor kerultunk ajultan agyba. :)
Ma bolhapiac, delutan meg nem tudom hova megyunk videkre egy ismeros ismerosenek a koncertjere es kisfilm bemutatojara. :) Ma sem lesz sok alvas. :D
Hetfon vegre SIIINTRA... alig varom, mar nagyon vagyom a fak koze. Ott a program piknik, torna es legzes tanitas... hol jobb helyen, mint ott? :) Erdekes elmeny lesz ujra tanitani valami egeszen mast. :)
2010. július 22., csütörtök
WI-FI
Meg nem sikerult ingyenes helyet talalni, de van fizetett wi-fi. Gyakorlatilag #ingyen": 30 perc 2 euro, 1 ora 3 euro, 1 nap 20 euro, 1 het 50 euro. Ha nem lenne "itthon" internet, tuti leszoknek a szgeprol. :)))
Csutortok
Pont egy hete vagyok itt. Nagyon repul az ido, pont olyan, mintha tegnap erkeztem volna.
A mai nap is remek volt, ebed Z-vel es az etterem elott mar vart L hogy induljunk Cascaisba. Boca do Inferno-nal parkoltunk es onnan vissza seta Cascaisba, majd ujra az autohoz. Leszamitva a 40 percet a kavezoban, kozel ot orat setaltunk. Kozben kb 200 fotot keszitettem. :))) Eljen az uj gepem, minden egyes kattintasnal imadom.
A kavezoban egy utcai enekes szorakoztatta a nepet, igazan jo volt a tengerrel a labunk alatt Beatlest hallgatni. Barcsak anyu is ott lett volna a kedvenc teraszan...
Azon gondolkodtam hazafele milyen jol erezem magam L-el. Nem is ismerjuk egymast, egy baratnom testvere es eleg volt annyi a kozos delutanhoz, hogy raert es szivesen csatangolt arra amerre ma terveztem. Miert nem ilyen egyszeruek otthon a dolgok? Miert kell mindent agyonszervezni, sohajtozni, nyuszogni, szenvedni? Persze, ertem en, itt eleg a tenger es a nap... de akkor is. Itt valahogy egyszerubbek a kapcsolatok... veled vagyok, mert van kedvem hozza es mert raerek. Nincs szukseg felesleges magyarazatokra es termeszetes az alkalmazkodas, a segitseg keres es segitseg adas. Nem arrol szol, hogz EN megteszem NEKED, hanem van es kesz... mehetunk tovabb. Barcsak rajohetnek ennek a titkara... Nem erzem azt egy ilyen nap utan, hogy kifopsztottak, hanem hogy egyre csak toltekezem. Meg kell fejtenem a titkot... van meg ra hat hetem. Szuksegem van az egyensullyra, hogy ne legyek mindig mindenhol masodik, legfokeppen a magam rangsoraban nem.
A mai nap is remek volt, ebed Z-vel es az etterem elott mar vart L hogy induljunk Cascaisba. Boca do Inferno-nal parkoltunk es onnan vissza seta Cascaisba, majd ujra az autohoz. Leszamitva a 40 percet a kavezoban, kozel ot orat setaltunk. Kozben kb 200 fotot keszitettem. :))) Eljen az uj gepem, minden egyes kattintasnal imadom.
A kavezoban egy utcai enekes szorakoztatta a nepet, igazan jo volt a tengerrel a labunk alatt Beatlest hallgatni. Barcsak anyu is ott lett volna a kedvenc teraszan...
Azon gondolkodtam hazafele milyen jol erezem magam L-el. Nem is ismerjuk egymast, egy baratnom testvere es eleg volt annyi a kozos delutanhoz, hogy raert es szivesen csatangolt arra amerre ma terveztem. Miert nem ilyen egyszeruek otthon a dolgok? Miert kell mindent agyonszervezni, sohajtozni, nyuszogni, szenvedni? Persze, ertem en, itt eleg a tenger es a nap... de akkor is. Itt valahogy egyszerubbek a kapcsolatok... veled vagyok, mert van kedvem hozza es mert raerek. Nincs szukseg felesleges magyarazatokra es termeszetes az alkalmazkodas, a segitseg keres es segitseg adas. Nem arrol szol, hogz EN megteszem NEKED, hanem van es kesz... mehetunk tovabb. Barcsak rajohetnek ennek a titkara... Nem erzem azt egy ilyen nap utan, hogy kifopsztottak, hanem hogy egyre csak toltekezem. Meg kell fejtenem a titkot... van meg ra hat hetem. Szuksegem van az egyensullyra, hogy ne legyek mindig mindenhol masodik, legfokeppen a magam rangsoraban nem.
Szerda
Dél után sikerült csak elindulni, mentségemül legyen szólva agyonkerestem hol van a bank ahol még euróra váltják a régi escudómat. Egészen odáig minden simán ment, amíg fel nem kellett jönnöm a földfelszínére. Gondoltam majd az intuiciómmal megoldom, mit nekem logika vagy térkép. Naná, hogy pont a lehető legrosszabb helyen jöttem fel, mintegy képeslapként odafentről, hogy csókoltatom az egódat. :) Csak kicsit nevettem hangosan. :)
Fent aztán egy táblába botlottam, Obama frizura felirattal, több fényképpel. Én nem mertem lefotózni, jobb a békesség címmel. A bankból hatalmas vagonnal távoztam (majd 40 euróval) és még az ajtóban kinyitottam a metró térképet, hogy megtudjam hova is szeretnék menni. Rögtön megállt mellettem egy szekrény nagyságú, ám igen jóképű néger pasi: Is everything OK? Aannyira meglepodtem, hogy angolul válaszoltam és miközben diszkréten leizzadtam, ő a karomat simogatva mondta, Is baby OK? hú, gyors hasbehúzás után még morcogtam is, hogy jól van, közel sem zörögnek a csontjaim, de azért terhesnek csak nem tünök már... Mire rájöttem a baby alatt engem értett. Nagy lelkesen bizonygattam neki, továbbra is angolul, igen, minden rendben. Erre ő nagy mosollyal, If baby is OK, the world is OK, majd elment. :)
A metróban ugyanazzal a párral utaztam, mint előző nap egy másik vonalon és a villamoson az a fickó utazott velem, aki a 28-as villamost vezette a két és félszeres utamon. :) Naná, hogy eszembe jutott a Mennyei Prófécia, meg hogy mi dolgunk egymással... de ha más nem, az, hogy jót mosolyogtam mindkét eseten.
Tehát akkor irány Belém és a Jeromos kolostor, az 1836 óta működő cukrászattal. :) Hatalmas sor állt elötte, mint mindig de éljen a kis mellékbejárat és 5 perc után már boldogan izleltem a valóban mennyei sütit.
Alig fejeztem be, randiztam Z-vel és Pac d'Arcoson végre megtettünk vag 5 kilómétert gyalog a tengerpart mentén. Itthon azánt VOIP beszélgetés anyával, vacsi és ágy.
Z teljes egészében átengedte az ágyát. Mikor lecsendesedett a lakás éppen az idegen zajokat hallgatva próbáltam magam megnyugtatni egy hármas légzéssel és arra gondoltam sokkal jobb lenne ha valaki szuszogna mellettem. Ezután hatalmas dobbantással rögtön a macska felugrott az ágyra és befészkelte magát rajtam. :D Egész éjjel alig aludtam, nehogy agyonnyomjam szegényt vagy lelökjem az ágyról. Már nagyon nem szerettem volna ha valaki szuszog mellettem. Másik oldalamra is úgy fordultam, hogy fenék csúcsosan fell, lábak mozdulatlanok és úgy próbáltam átbillenni. Remélem nincs itt kandi kamera. :)
Ma délután L jön értem a kutyával és megyünk Cascaisba, illetve elsétálunk a pokol szájáig. Alig várom azt is.
Fent aztán egy táblába botlottam, Obama frizura felirattal, több fényképpel. Én nem mertem lefotózni, jobb a békesség címmel. A bankból hatalmas vagonnal távoztam (majd 40 euróval) és még az ajtóban kinyitottam a metró térképet, hogy megtudjam hova is szeretnék menni. Rögtön megállt mellettem egy szekrény nagyságú, ám igen jóképű néger pasi: Is everything OK? Aannyira meglepodtem, hogy angolul válaszoltam és miközben diszkréten leizzadtam, ő a karomat simogatva mondta, Is baby OK? hú, gyors hasbehúzás után még morcogtam is, hogy jól van, közel sem zörögnek a csontjaim, de azért terhesnek csak nem tünök már... Mire rájöttem a baby alatt engem értett. Nagy lelkesen bizonygattam neki, továbbra is angolul, igen, minden rendben. Erre ő nagy mosollyal, If baby is OK, the world is OK, majd elment. :)
A metróban ugyanazzal a párral utaztam, mint előző nap egy másik vonalon és a villamoson az a fickó utazott velem, aki a 28-as villamost vezette a két és félszeres utamon. :) Naná, hogy eszembe jutott a Mennyei Prófécia, meg hogy mi dolgunk egymással... de ha más nem, az, hogy jót mosolyogtam mindkét eseten.
Tehát akkor irány Belém és a Jeromos kolostor, az 1836 óta működő cukrászattal. :) Hatalmas sor állt elötte, mint mindig de éljen a kis mellékbejárat és 5 perc után már boldogan izleltem a valóban mennyei sütit.
Alig fejeztem be, randiztam Z-vel és Pac d'Arcoson végre megtettünk vag 5 kilómétert gyalog a tengerpart mentén. Itthon azánt VOIP beszélgetés anyával, vacsi és ágy.
Z teljes egészében átengedte az ágyát. Mikor lecsendesedett a lakás éppen az idegen zajokat hallgatva próbáltam magam megnyugtatni egy hármas légzéssel és arra gondoltam sokkal jobb lenne ha valaki szuszogna mellettem. Ezután hatalmas dobbantással rögtön a macska felugrott az ágyra és befészkelte magát rajtam. :D Egész éjjel alig aludtam, nehogy agyonnyomjam szegényt vagy lelökjem az ágyról. Már nagyon nem szerettem volna ha valaki szuszog mellettem. Másik oldalamra is úgy fordultam, hogy fenék csúcsosan fell, lábak mozdulatlanok és úgy próbáltam átbillenni. Remélem nincs itt kandi kamera. :)
Ma délután L jön értem a kutyával és megyünk Cascaisba, illetve elsétálunk a pokol szájáig. Alig várom azt is.
2010. július 21., szerda
Kedd mosolya
Lelkesen vartunk a 28-as villamosra egy padon ucsorogve egy nenivel, aki elkezdett beszelgetni velem es allandoan mondta, ok, marmint a turistak es mi, marmint a helyiek. Egy ido utan a nyakamban logo fenkepezogepre mutattam, de hat en is turista vagyok. Meglepodott, aztan azt mondta: lehet, de maga nem olyan. Gondolom a nyelvtudasomra utalt, de azert sokaig mosolyogva azzal a gondolattal jatszottam, hogy Lisszabon itt van a borom alatt. :)
Jo reggelt! :)
Tegnap kimaradt a beszamolo, mert ugyan egy orat logtam a neten, azt anyachattel toltottem, aztan agybaajulasra voltam csak kepes. :)
Megint keson sikerult ebredni, igy csak 11 fele ertem oda a berletemert. Van mar hivatalos fenykepes berletem ami ot evig jo. :D Nem is lett olyan remiszto a kep. Az egesz nap igy utolag visszagondolva nem megszokottan alakult, egy darab tervem nem volt, mindig arra mentem amerre vitt a labam. Lehet hiba volt, mert a labam viszonlag hamar fel is adta, felultem a legendas 28-as villamosra a Rua Augustan es elmentem a Var feloli vegallomasra. Nagy volt a kisertes, hogy a Rablono bolhapiacra bemenjek (kedden es szombaton van), de megigertem S.-nek, hogy majd szombaton egyutt megyunk.
Jaj, mingy jovok, bedugom a fenykepezogep aksijat...
Onnan jutott eszembe, hogy tegnap jo nehany kepet sekirult keszitenem.
Szoval, 28-as vegallomasanal atmentem az utca tuloldalara es felszalltam ugyanarra a villamosra es megint elmentem a masik vegallomasig, aztan ujra ugyanarra a villamosra szalltam es visszamentem a Rua Augustara. :) Mindig is szerettem volna ezt megtenni, mert ez a villamos olyan szuk utcakon megy, hogy sok helyen el lehet erni a falat ha kinyul az ember, aztan ott vannak a valoszinutlenul eles kanyarok es hirtelen emelkedok, lejtok. Neha olyan, mintha hullamvasuton ulne az ember, mindez Lisszabon egyik legregebbi negyedeben. Jaj, szerintem meg megyek majd egy kort amig itt vagyok. A villamoson ettem meg a garnellarakkal toltott mini sutimet is, amit meg reggel vettem a lakas oldalaban talalhato kozertben.
Ezutan csavargas a Baixaban, bementem a kedvenc papir-iroszer boltomba, ami regen csili-vili volt, mas meg valami pusztulasra itelt odu. :(
Hirtelen otlettol vezerelve a Colombo fele vettem az iranyt metroval, ami az Iberiai felsziget legnagyobb bevasarlokozpontja. Egyet setaltam, de tizedet sem neztem meg, amikor megiscsak nekivagtam a foldszinten talalhato supermarketnek, hogy kajat vegyek... ideje foznom. Mire S. visszajon (pentek) a menu baconnel toltott tejszines-gombas tortellini lesz. Ma teszta salata. :)
Colombo utan hazavanszorgas (a szo szoros ertelmeben), magameva tettem S. levesebol egy adagot (eljenek az itteni levesek), anyachat es csukottszemes hangoskonyv hallgatas utan alvas.
Ma csak ebed utan indulok utnak, mert kesodelutan talalkozom Z-vel es ott alszom. Nala raadasul van router, lehet hazatelefonalni, mint ET. :)
Megint keson sikerult ebredni, igy csak 11 fele ertem oda a berletemert. Van mar hivatalos fenykepes berletem ami ot evig jo. :D Nem is lett olyan remiszto a kep. Az egesz nap igy utolag visszagondolva nem megszokottan alakult, egy darab tervem nem volt, mindig arra mentem amerre vitt a labam. Lehet hiba volt, mert a labam viszonlag hamar fel is adta, felultem a legendas 28-as villamosra a Rua Augustan es elmentem a Var feloli vegallomasra. Nagy volt a kisertes, hogy a Rablono bolhapiacra bemenjek (kedden es szombaton van), de megigertem S.-nek, hogy majd szombaton egyutt megyunk.
Jaj, mingy jovok, bedugom a fenykepezogep aksijat...
Onnan jutott eszembe, hogy tegnap jo nehany kepet sekirult keszitenem.
Szoval, 28-as vegallomasanal atmentem az utca tuloldalara es felszalltam ugyanarra a villamosra es megint elmentem a masik vegallomasig, aztan ujra ugyanarra a villamosra szalltam es visszamentem a Rua Augustara. :) Mindig is szerettem volna ezt megtenni, mert ez a villamos olyan szuk utcakon megy, hogy sok helyen el lehet erni a falat ha kinyul az ember, aztan ott vannak a valoszinutlenul eles kanyarok es hirtelen emelkedok, lejtok. Neha olyan, mintha hullamvasuton ulne az ember, mindez Lisszabon egyik legregebbi negyedeben. Jaj, szerintem meg megyek majd egy kort amig itt vagyok. A villamoson ettem meg a garnellarakkal toltott mini sutimet is, amit meg reggel vettem a lakas oldalaban talalhato kozertben.
Ezutan csavargas a Baixaban, bementem a kedvenc papir-iroszer boltomba, ami regen csili-vili volt, mas meg valami pusztulasra itelt odu. :(
Hirtelen otlettol vezerelve a Colombo fele vettem az iranyt metroval, ami az Iberiai felsziget legnagyobb bevasarlokozpontja. Egyet setaltam, de tizedet sem neztem meg, amikor megiscsak nekivagtam a foldszinten talalhato supermarketnek, hogy kajat vegyek... ideje foznom. Mire S. visszajon (pentek) a menu baconnel toltott tejszines-gombas tortellini lesz. Ma teszta salata. :)
Colombo utan hazavanszorgas (a szo szoros ertelmeben), magameva tettem S. levesebol egy adagot (eljenek az itteni levesek), anyachat es csukottszemes hangoskonyv hallgatas utan alvas.
Ma csak ebed utan indulok utnak, mert kesodelutan talalkozom Z-vel es ott alszom. Nala raadasul van router, lehet hazatelefonalni, mint ET. :)
2010. július 19., hétfő
Jegyzet magamnak
Ma a kocsiban sokat beszelgettem A-val mindenrol. Vilagnezet, optimizmus-pesszimizmus, baratsag, szerelem, normak es szabadsag. Az egyetem utan mindannyian atmentunk egy eros melyponton amikor feloszlott a csapat, mindannyiuknal egy-tobb evig tarto igazi mely depresszioval. Van aki mar nem el kozulunk, van aki ehezett sokaig es olyan is van, aki most is komoly bajban van. Iden valahogy megis ujra egymasra talatunk. Nem miattam, mar januarban kezdodott, de a teny, hogy itt vagyok is segit benne, hogy egeszen mas csoporthoz tartozo emberek, akik negy evig csak latasbol ismertek egymast most jokat beszelgessenek. Az egesz csapatra jellemzo hogy evekig nem kerestuk egymast, csak-egy ket meber tartotta nemi rendszereseggel a kapcsolatot. Most megis itt vagyunk.
Nekem nagyon uj erzes az, hogy most masok vigyaznak ram. Nem erzem magamat adosnak, nem ul a torkomon, hogy visszaszolgaljam amit kapok, es tenyleg nincs semmilyen ara. Van ido egymasra, mert megteremtjuk. Van ido a hogy vagyra, meghallgatni a valaszt. Nem suta mozdulat megsimogatni a masik karjat, kezet es nem is valamifele barbis cukormaz, mert kozben csak ugy repkednek a pontosan celbatalalo csipkelodesek.
M es S soha nem talalkoztak. M-el en is csak tegnap. S keramiamuvesz, M alma a keramia. Amikor meseltem M-rol, S elso reakcioja az volt akkor majd eljon a muhelybe, ott alszik a lakasomon es kiprobalhatja. Es komolyan gondolja.
Azt hiszem azert kellett visszajonnom, mert majdnem 15 evig biztos voltam benne, hogy ez Portugalia... de ma kiderult nem ez Portugalia... ezek a barataim. Itt sem ez az atlag, bar valahogy sokkal tobb mosoly jut egymasra, az idegenekre a boltban, a metroban, mindenhol.
Nem (csak) itt lenni szeretek, hanem azt az En-t szeretem, aki itt lehetek.
Delelott megkaptam az elso allando lakhatasi ajanlatot... delutan az elso munkalehetoseget (tanitas maganiskolaban szeptembertol, alomfizetesert).
Nekem nagyon uj erzes az, hogy most masok vigyaznak ram. Nem erzem magamat adosnak, nem ul a torkomon, hogy visszaszolgaljam amit kapok, es tenyleg nincs semmilyen ara. Van ido egymasra, mert megteremtjuk. Van ido a hogy vagyra, meghallgatni a valaszt. Nem suta mozdulat megsimogatni a masik karjat, kezet es nem is valamifele barbis cukormaz, mert kozben csak ugy repkednek a pontosan celbatalalo csipkelodesek.
M es S soha nem talalkoztak. M-el en is csak tegnap. S keramiamuvesz, M alma a keramia. Amikor meseltem M-rol, S elso reakcioja az volt akkor majd eljon a muhelybe, ott alszik a lakasomon es kiprobalhatja. Es komolyan gondolja.
Azt hiszem azert kellett visszajonnom, mert majdnem 15 evig biztos voltam benne, hogy ez Portugalia... de ma kiderult nem ez Portugalia... ezek a barataim. Itt sem ez az atlag, bar valahogy sokkal tobb mosoly jut egymasra, az idegenekre a boltban, a metroban, mindenhol.
Nem (csak) itt lenni szeretek, hanem azt az En-t szeretem, aki itt lehetek.
Delelott megkaptam az elso allando lakhatasi ajanlatot... delutan az elso munkalehetoseget (tanitas maganiskolaban szeptembertol, alomfizetesert).
Hetfo
A nap kihivasa a berlet megrendelese volt, felarral, hogy 24 ora alatt kesz legyen. A metro labirintusban kajan vigyorral vagtattam ket helyi baratom oldalan akiknek szinten otletuk sem volt hova kell menni, igy bejartuk az egeszet. Elotte csinaltattam kepeket a berlethez. Azt sem birtuk ki visitos nevetgeles nelkul, mert a szoveg kb ilyen volt: nos, akkor keszen all? Ha igen hat akkor vagjunk bele, csinald ezt, csinald azt, probafenyekep, ugye tetszik? Ha megsem nyomd meg ezt, igazitsd meg azt... Vegen pedig: remelem legkozelebb is talalkozunk? Eskuszom ha egyszer maganyosan erzem majd magam az ittlet alatt, ujra beulok... ot eurot meger ez a kedves, torodo monolog. :)
Ebbe annyira elfaradtunk, hogy beszedultunk a csapat torcshelyere, egy ir kocsmaba, ahol akkora adagot hoztak ki, hogy a fulem kette allt. Kocsma utan terkep vasar, kave kapszula vasar Z-nek es bucsu S-tol aki visszament Caldas da Rainhaba mert kapott keramia rendeleseket. Matol egyedul lakom. :)
Ezutan vissza ir kocsmaba, ahol mar vart A. Jol megvaltottuk a vilagot, megvitattuk milyen tarsadalmi renddel lehetne megmenteni a menthetetlent aztan Z hazafele vette az iranyt, en A-val egy bevasarlokozpontba: mostantol van itteni mobilom. Elotte meg a kocsmaban megterveztuk a hetet, suru bocsanatkeresek kozepette: bocs holnap kicsit varosnezek, meg nem lattam gyakorlatilag semmit. Persze tegnap amikor a busz a Jeromos kolostor elott ment el, majdnem elsirtam magam. Hiaba, oregszem.
Bevasarlokozpont utan A megint hazahozott.
Most itthon, utolertem magam.
Ebbe annyira elfaradtunk, hogy beszedultunk a csapat torcshelyere, egy ir kocsmaba, ahol akkora adagot hoztak ki, hogy a fulem kette allt. Kocsma utan terkep vasar, kave kapszula vasar Z-nek es bucsu S-tol aki visszament Caldas da Rainhaba mert kapott keramia rendeleseket. Matol egyedul lakom. :)
Ezutan vissza ir kocsmaba, ahol mar vart A. Jol megvaltottuk a vilagot, megvitattuk milyen tarsadalmi renddel lehetne megmenteni a menthetetlent aztan Z hazafele vette az iranyt, en A-val egy bevasarlokozpontba: mostantol van itteni mobilom. Elotte meg a kocsmaban megterveztuk a hetet, suru bocsanatkeresek kozepette: bocs holnap kicsit varosnezek, meg nem lattam gyakorlatilag semmit. Persze tegnap amikor a busz a Jeromos kolostor elott ment el, majdnem elsirtam magam. Hiaba, oregszem.
Bevasarlokozpont utan A megint hazahozott.
Most itthon, utolertem magam.
A folytatas
Elso este hazafele a taxiban S. hivta fel a figyelmemet, hopgy eszrevettem-e, hogy senki nem nosztalgiazott, hanem TENYLEG ott folytattuk a beszelgetest, ahol van akivel 14 evvel ezelott abbahagytuk. Kicsit izgultam az este elott, mert S. nem tartozott abba a csapatba anno, de most O is remekul erezte magat.
Itthon egy kis pletykalkodas utan ujabb agyba zuhanas kovetkezett.
Vasarnap: csavargas aztan itthon eredeti alentejoi levest ettem. Nagyon viccesen nez ki, mintha vizbe beledobaltak volna krumplidarabokat, sajt darabokat es utszeli gazt (mint kiderult tenyleg egyfajta utszeli gaz volt. :) Az ize fantasztikus (volt).
Delutan S. Prince koncertre ment, en meg Paco d|Arcos fele vettem az iranyt.
Az ittnei HEV hasznalata nagyon vicces, mert nem mindegyik all meg minden megalloban. A vezeto mellett, van egy kis tabla, ami jeloli betuvel melyik tipusu HEV az. A betu kodja sehol, mondjuk O betu van mellette, az Oeirasba megy, de hogy utkozben hol all meg... A jatekot neheziti, hogy neha rossz tablat felejtenek az ablakban. Az egyetlen tuti megoldas a menetrend... felteve ha a vagany melle jutott mar az ember lanya.
Volt mr kis papirkartyam, amiben magneses ize volt es regisztralta, hogy 5 euro ertekben utazhatok. De ez az 5 euro, nem HEV euro... DE arra a kartyara mast mar nem lehet regisztralni. Nem vagyok elveszett, elovettem az elozo napi kartyamat, amire 24 oras verziot kodoltattam es idokozben lejart. Kartya erintokepernyohoz felismrese (ez mar tetszett neki) kb 5 lepesben kivalasztottam hova akarok menni, penz be, kartyat vissza erintokepernyoshoz, igazolas kiadva, hogy tenyleg fizettem (van amikor a gep elfelejt a magnescsikra irni), kartya masik gep erintokepernyojehez (ami fel lepesre van) ami leszedi a fel perce sem bedobalt osszeget es az ember maris boldogan battyoghat fel a peronhoz. Kesz ossznemzeti jatek. :)
Z vart Paco de Arcosban, ami egy icikepicike jelentektelen helyseg Lisszabontol nem messze. Van tengerpartja es lakotelepei. Mielott felmentunk a lakasaba beugrottunk egy kis bolt kozertjebe kenyerert. Meg is ijedtem... kint negyven fok, bent legkondi es maris magyar szot hallok a hatam mogott. Gondoltam, ez biztosan a hoguta... hm.., TB kartya van... de inkabb fuleltem megint... es tenyleg magyarok voltak. :D Az egesz boltban ok es mi. Nana, hogy nem fedtem fel magam.
Z-nel aztan a wireless, a netbook es a Voip egyuttes segitsegevel sikerult anyuekkal beszelni.
Teazas utan befutott P. anyukaja is. Vartunk, vartunk a tobbiekre, majd elindultunk a tengerpartra. Ki sem leptunk a hazbol es hirtelen auto allt meg mellettunk: A, L, M es vegre ZM aki az egyik kozeli baratom volt anno es akivel el sem engedtuk egymast amig el nem vagtatott valamilzen alternativ koncertre. Ezt (is) imadom itt, a sok fizikai erintest, atolelve setat, ami "csak" annyit jelent, fontos vagy.
Seta utan vacsi, vacsi utan irany haza.
S. negyre ert haza a Prince koncertrol, de sztem megerte (neki). :)
Itthon egy kis pletykalkodas utan ujabb agyba zuhanas kovetkezett.
Vasarnap: csavargas aztan itthon eredeti alentejoi levest ettem. Nagyon viccesen nez ki, mintha vizbe beledobaltak volna krumplidarabokat, sajt darabokat es utszeli gazt (mint kiderult tenyleg egyfajta utszeli gaz volt. :) Az ize fantasztikus (volt).
Delutan S. Prince koncertre ment, en meg Paco d|Arcos fele vettem az iranyt.
Az ittnei HEV hasznalata nagyon vicces, mert nem mindegyik all meg minden megalloban. A vezeto mellett, van egy kis tabla, ami jeloli betuvel melyik tipusu HEV az. A betu kodja sehol, mondjuk O betu van mellette, az Oeirasba megy, de hogy utkozben hol all meg... A jatekot neheziti, hogy neha rossz tablat felejtenek az ablakban. Az egyetlen tuti megoldas a menetrend... felteve ha a vagany melle jutott mar az ember lanya.
Volt mr kis papirkartyam, amiben magneses ize volt es regisztralta, hogy 5 euro ertekben utazhatok. De ez az 5 euro, nem HEV euro... DE arra a kartyara mast mar nem lehet regisztralni. Nem vagyok elveszett, elovettem az elozo napi kartyamat, amire 24 oras verziot kodoltattam es idokozben lejart. Kartya erintokepernyohoz felismrese (ez mar tetszett neki) kb 5 lepesben kivalasztottam hova akarok menni, penz be, kartyat vissza erintokepernyoshoz, igazolas kiadva, hogy tenyleg fizettem (van amikor a gep elfelejt a magnescsikra irni), kartya masik gep erintokepernyojehez (ami fel lepesre van) ami leszedi a fel perce sem bedobalt osszeget es az ember maris boldogan battyoghat fel a peronhoz. Kesz ossznemzeti jatek. :)
Z vart Paco de Arcosban, ami egy icikepicike jelentektelen helyseg Lisszabontol nem messze. Van tengerpartja es lakotelepei. Mielott felmentunk a lakasaba beugrottunk egy kis bolt kozertjebe kenyerert. Meg is ijedtem... kint negyven fok, bent legkondi es maris magyar szot hallok a hatam mogott. Gondoltam, ez biztosan a hoguta... hm.., TB kartya van... de inkabb fuleltem megint... es tenyleg magyarok voltak. :D Az egesz boltban ok es mi. Nana, hogy nem fedtem fel magam.
Z-nel aztan a wireless, a netbook es a Voip egyuttes segitsegevel sikerult anyuekkal beszelni.
Teazas utan befutott P. anyukaja is. Vartunk, vartunk a tobbiekre, majd elindultunk a tengerpartra. Ki sem leptunk a hazbol es hirtelen auto allt meg mellettunk: A, L, M es vegre ZM aki az egyik kozeli baratom volt anno es akivel el sem engedtuk egymast amig el nem vagtatott valamilzen alternativ koncertre. Ezt (is) imadom itt, a sok fizikai erintest, atolelve setat, ami "csak" annyit jelent, fontos vagy.
Seta utan vacsi, vacsi utan irany haza.
S. negyre ert haza a Prince koncertrol, de sztem megerte (neki). :)
Gyors osszefoglalo
Elore is bocs, de most eppen nem van magyar billentyuzet a kozelemben, legalabbis olyan nem, amihez internet is parosul.
Szoval megerkeztem. Jol, gyorsan.
A lakas gyonyoru, a mostani lakhelyem a nappaliban van, egy kihuzhato ketszemelyes IKEA kanapen. Eddi igazabol, meg csak beajulas szinten talalkoztam vele, igy azon tul, hogy vizszintes nem tudom mennyire kenyelmes.
Az elso nap delelottje az elozo nap itt negyig, nalunk otig (hajnali) tarto beszelgetesnek koszonhetoen keson kezdodott, de ez nem tartott vissza bennunket egy nagy setatol, majd a hazban talalhato kinai etteremben elfogyasztott ebedtol. Tudom, nem tul stilusos kinait enni, de ha egyszer otthon nincs az amire annyira vagytam (csirkes chao min. Este irany A.-ek lakasa, ahol sok meglepetes barat vart, igy egy jo vacsi kozben pont ott felejtettuk a 10-15 evvel ezelotti beszelgetest, mintha tegnap hagytuk volna abba.
Errol bovebben kesobb, mert most mennem kell. :)
Szoval megerkeztem. Jol, gyorsan.
A lakas gyonyoru, a mostani lakhelyem a nappaliban van, egy kihuzhato ketszemelyes IKEA kanapen. Eddi igazabol, meg csak beajulas szinten talalkoztam vele, igy azon tul, hogy vizszintes nem tudom mennyire kenyelmes.
Az elso nap delelottje az elozo nap itt negyig, nalunk otig (hajnali) tarto beszelgetesnek koszonhetoen keson kezdodott, de ez nem tartott vissza bennunket egy nagy setatol, majd a hazban talalhato kinai etteremben elfogyasztott ebedtol. Tudom, nem tul stilusos kinait enni, de ha egyszer otthon nincs az amire annyira vagytam (csirkes chao min. Este irany A.-ek lakasa, ahol sok meglepetes barat vart, igy egy jo vacsi kozben pont ott felejtettuk a 10-15 evvel ezelotti beszelgetest, mintha tegnap hagytuk volna abba.
Errol bovebben kesobb, mert most mennem kell. :)
2010. július 14., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)