Büszkeség

"Jobb elveszíteni a büszkeségedet azzal szemben akit szeretsz, mint elveszíteni azt, akit szeretsz, büszkeségből."

(A büszkeség nem egyenlő az önbecsüléssel!)

Vannak helyek

ahol az ember valahogy sűrübben ő maga, tisztább és olyan mintha már majdnem megértené. Érzi, hogy van több, de kicsi ahhoz, hogy megfogalmazza, és végérvényessen megragadja, azaz nem elég hozzá, hogy tudja is, ne csak érezze. Aztán jön valami nagyon evilásgi és hétköznapi és az egészről meg is feledkezik mint káprázatról, és marad ugyanaz a bukdácsoló, olykor sötétben tapogatózó kis figura. Még szerencse, hogy azért olyan kis értehetetlen "mintha" emlékfoszlányok meg-megtalálják az utat a tudatalattiból a tudatosba. :)

Izgalmas nap, csendes befejezéssel

Elmesélem hogy zajlik Portugáliában az indulás. Előző este megbeszéltük ZP-vel, hogy 9, legkésöbb 9:15-re itt van értünk. 9:10-kor telefonált, hogy 10 percet késik, így érkezett 10 elött pár perccel. El is indultunk Paco d'Arcosba Z-ért, de ott megálltunk egy kávézóban kávézni, így dél után pár perccel érkeztünk a Kapucinus kolostorba. :) Ahelyett, hogy bementünk volna, az elötte lévő asztalra lepakolt a csapat ebédelni. Én nagy izgatottságomban addig az ajtót fényképezgettem, majd megadtam magam és jól laktam. A Kapucinus kolostor még mindig fantasztikus élmény, de sajnos új rendelet szerint nem lehet bent fotózni. A háta mögött remek ötletünk támadt és nekivágtunk még néhány eldugottabb kis kápolnát felfedezni. Ez 40 fokban hegymászást jelentett. :) Úgy fejeztük be a túrát, mint akik zuhany alól lépkedtek ki.
Ezután Peninha csúcs kövekezett, de itt csak az utolsó 300 métert kellett megmászni, igaz az is elég volt pont. Majd irány Sintra, travesseiros süti beszerzése és Monserrat következett. Itt még nem voltam soha. A világ ezer pontjából hoztak ide fákat az ősparkba, az 1500-as évektől. Van itt nicaraguai fa, ausztrál gumifa vagy Fidji szigetekről származó fa is. Itt ültettek először gyepet egész Portugáliában. A hatalmas terület része egy igazi csipkepalota, ahol szintén nem lehetett fényképezni és ezt nagyon sajnálom, mert ilyet még nem láttam. Nagyon kis része van restaurálva, de az maga a csoda... olyannyira, hogy elvesztettük egymást, így egyedül indultam tovább egy kolostor romjához. Igazi ajándák volt a többszáz éves fákkal övezve sétálni egy kicsit, majd felfedezni a kolostor romokat. Itt értek utol a többiek (mobiltelefonos segítséggel) és megettük itt a sütiket és a maradék szendvicseket. Hihetetlen békesség, csend és tisztelet a sok bölcs fa iránt ölelt minket magához. Ekkor hangzott fel az első sziréna, majd utána sorban a többi, az égen hatalmas vizes tartályokat szállító helikopterek jelentek meg. Messziről látszott is a vastag, fehér füst. Mi tovább sétáltunk, de hirtelen erős hányinger vett elő és szabályosan rázott a hideg, hogy ki kéne mennünk az autóhoz. Nem szóltam semmit. Éppen az egyik elagázásnál ránk szóltak, hogy azonnal kiürítik a parkot, mert a tűz már a parkoló mögött van. Mi nem fértünk el a parkolóban, mögötte volt az autó, így fáradtság ide vagy oda, szedtük a lábunkat. Közben igen erősen gondoltam segítséget kérve J csoportjára és gondolatban küldtem anyunak megnyugtatást, hogy az ijedtségem, csak ijedtség. Soha nem éreztem hogy a hideg folyamatosan így tudjon fel-alá futkosni a hátamon folymatosan. S nem fogta fel a helyzet komolyságát, így lemaradt még beszélgetni, pisilni, így ZP-vel megegyeztünk, hogy mi megpróbáljuk elhozni az autót, Z pedig megvárja S-t. Mikor odaértünk az emelkedőre rémisztő volt a látvány: rengeteg tűzoltó, katonai autó, hatalmas rendőr és tüzoltó embertömeg azelött csak, ahol az autónak kellett volna lennie. Nyugi, egyben volt, a tűz nem sokkal elötte megállt (pár száz méterre). Mivel mindkét utat lezárták, az ősparkon keresztül engedtek ki minket, de már akorra nem volt tűz. Hát jó kis riadalom volt... Megköszöntem a segítséget.
Még elmentünk Cabo da Rocara, a kontinens legnyugatibb pontjára (ez a hely is egy örök szerelem marad) és egy kávézóba, ami Don Quijote malmával kezdődik és nagyon hangulatos hely. Este vacsi Z-éknél. Most meg mosok, mert elfogyott a fehérneműm... pedig csak majdnem tojtam be délután. :)

Jaj hol a túracipő

Az a jó mikroklimában, hogy hiába nézek ki az ablakon fogalmam sincs, hogy esőbe, fagyba vagy melegbe megyünk, de hát kell egy kis izgalom. Zuhany, reggeli, szendvics gyártás és hamarosan jön ZP értünk kocsival. Igazi kényeztetés. Közben meglett a pénteki gulyás parti résztvevőinek száma: kereken 10 fő. :) Csütörtökön neki kéne állni a csipetkéknek, majd kiderül mi lesz.

Megbillent

Ma délelött szandált néztünk (sikertelnül) S anyukájának, nagy ebéd, aztán torna, majd kivittük az állomásra S mamiját és sétáltunk a belvárosban (vettem három könyvet) és haza vacsi. Ma bomlott meg az egyensúlly. Nem az van, hogy hiányzik a családom és élvezem, hogy itt vagyok, hanem hiányzik a családom és pont. Nagyon örülök a holnapi napnak és a kirándulásnak, a közös együttes hülyéskjedésnek, nevetésnek, jókedvnek, de ma elkezdtem várakozóan visszafele számlálni. Olyan mintha halványodnának az itteni színek. Nem azért mert kevésbé különleges itt lenni, hanem mert a lelki szemem már otthon van.

Családi hétfő és kedd

Mindenki túlélte a gombapörköltömet. S utána lefektette a mamáját, mert hajnalban kelt, én addig a nappaliban leültem a kanapéra, hogy elmenjünk egyet sétálni... és úgy maradtam, aludtam vag két órát. Utána családlátogattunk, vásároltunk és elkezdtem recepteket leírni. Jelentem, nem felejtettem el, hogy van akinek hagymatortát ígértem. :)
Holnap megint nagy túra lesz: Pena palota, Moserrat, Kapucinus kolostor és Cabo da Roca: a kontinens legnyugatibb pontja. :) Imádok kirándulni, nem is értem otthon miért nem megyek többet...

Mama projekt

Megérkezett S anyukája és nagyon rossz sorsunk lett hirtelen: friss füge, házi sajt, mézédes szöllő, hazai padlizsán, cukkini, paradicsom, paprika, házi paradicsom lekvár és házi süti került elő a táskákból. :)
Délután családlátogatunk, a kettő között meg nem tudom. :D
Azért a mamiból a hazai a legjobb és lássuk be, apa paradicsománál sincs édesebb.
A friss fügéből gyorsan betermeltem hármat, merő jótettként, nehogy megromoljanak. :))