Amikor az álom valóraválik

Tegnap öt tájban indultunk az álmom megvalósítására: egy helyben, parton megnézni a naplementét és a napfelkeltét. Persze földrajzból egyes, hiszen nemigen van olyan tengerpart ahol meg lehet a naplementét és a napfelkeltét is nézni, de sebaj.
Rögtön az eleje nagyon kalandosra sikeredett, mert a régi kikötőt lezárták, az új körül építkezések voltak (a Tejo túloldala volt a célpont), így gyorsított iramban, pont egy hegytetőről nézhettem meg ahogy a vízben eltünik a nap. Ha egy perccel késöbb érkezünk, lemaradok az elejéről. Fantasztikus volt és az megdöbbentő, hogy minden egyes nap ilyen gyönyörű lehet. Mindig van, akár ott vagyunk akár nem... és nem szoktunk ott lenni.
Rögtön ezután a nagy izgalmaknak hála ránk tört az éhség. Bementünk egy erdőbe, ahol volt piknik asztal és két pad és a vaksötétben megvacsoráztunk (volt azért három teamécsesünk). Mindenki megjegyzett három dolgot, hogy hol van az asztalon, így egész jól sikerült a tájékozódás. Mivel mindenki egynél többféle kaját rakott a tányérra, ezért meglepetés volt mi is a következő falat. Amíg a tényleg sötétben ültünk, hogy visszaszilárduljanak a gyertyák, rájöttünk milyen jól lehet látni a sötétben, gyönyörűek voltak a fák is.
Ezután vissza a civilizációba egy kávézó erejéig, majd a tengerpartra mentünk és letáboroztunk. Fülsüketítő volt a tenger, de úgy döntöttünk alszunk néhány órát pokrócokkal és hálózsákkal felfegyverkezve. Gyönyörű volt az a nagyon mély sötétség, a hullámok moraja, az egymás közelsége, a homok illata a csillagok az égen, és még az sem vette el a kedvünket, hogy többször riadtunk fel arra, hogy nagyon fázunk. A nagy pára miatt mindegyik pokróc, hálózsák, ruha, haj nedves lett. Reggel megvártuk a napfelkeltét és megérte... még akkor is ha csak fél 11-re sikerült annyira felmelegednem, hogy le merjem venni a farmerdzsekit. Csodás éjszaka volt, úgy egészében, semmit nem változtatnék rajta. Most elvágtatunk a kedvenc tengerpartomra és melegszünk tovább a napon és talán alszunk is majd egy kicsit. Este búcsú káve a nagycsapattal és holnap repülés haza.
Hát így valósulnak meg az álmok... :)

Bye bye bizsuk

Néhány szett ott maradt a boltban. Remélem megtalálja majd őket a leendő gazdájuk és hamarosan sokan, nagyon sokan csatlakozhatnak hozzájuk. :)

Ma este varázslat, mejd mesélek.

H-nak

Tizenhárom éve nem vagy itt közöttünk, de ott vagy a mindennapjainkban. Ma sem telik el úgy hét, hogy ne gondolnék Rád. Tudom, hogy ott vagy minden segítő fenti lépésben és féltő vigyázásban amit annyiszor köszönhettem már Neked, Nektek. Ma amikor a buszról leszálltam Hozzád, tisztán láttam alakod hátulról elmenni. Ma elöször állhattam a sírodnál és ahogy a fényképedet néztem még mindig arra várok, hogy valaki szóljon tévedés volt és előgyere valamelyik bokorból és nevessünk megkönnyebbülve, hogy csak egy nagyon hülye vicc volt az egész. Nem győztem anyukád szemében, mozdulataidban Téged keresni, kihúzni minél több gyermekkori történetet, megnézni hova jártál iskolába, könyvtárba, hogy egy kicsit Veled lehessek, fogni a kezét, hogy szinte Hozzád érhessek. Olyan nagyon hiányzol.

Az odaadottságról

J sokat beszélt nekünk az odaadottságról, de el kellett ide jönnöm, hogy teljesen megértsem. Megtapasztalhattam mind a szélsőségesen jó és rossz oldalát is.
Azt hiszem a mai ember (én) egyre kevésbé tud odaadott lenni. Ha tévét néz, nem adja magát oda a műsornak, hanem közben telefonál, szöszöl és bekészíti a másnapi ebédet. Egy-egy baráti meghíváskor sem tudjuk odaadni magunkat teljesen. Aggódunk mit szól a vendég a lakáshoz, imádkozunk, hogy ne vegye észre azt a régi foltot a falon, aggódunk, hogy nem érzi jól magát vagy figyelmetlenek leszünk és elfelejtjük valamivel megkívánni. Éppen csak magunkat nem tudjuk odaadni az örömnek, hogy együtt lehetünk, hanem belegabalyodunk félelemeinkbe. Egy kapcsolatban sem tudunk önfeledten odaadóak lenni és nem igenis eszünkbe jut, hogy kinek mikor kéne telefonálni, hogyan kéne viszonozni egy gesztust vagy lereagálni egy eseményt... éppen csak nem tudjuk megélni a szerethetek, örülök, hogy szeretsz érzését, mert már eleve azon rettegünk, mi van ha mégsem, ha nem örökké, vagy ha urambocsá kiderült, hogy de mi mennyire.
Most nem is igazán tudom mi a különbség lényegében az odaadottság és az önfeledtség között. Azt a fantasztikus érzést viszont ismerem, hogy nincs az a hasfájás ami tudatosodna bennem tanításkor és nincs az az ölelés ami közben eszembe jutna, hogy mit kell venni holnap a közértben. Vajon hogy kell éppen csak ott lenni, ahol van az ember és ezt állandósítani?

Három napi összefoglaló

Szombat délelött nagy pakolászás volt, majd találkoztunk ZP-vel, A-val és Z-vel. Miután kibeszélgettük magunkat a srácokkal elindultunk Caldas da Rainhaba. Sikerült az utolsó percben elcsípni a buszt, igaz S mindent megtett azért, hogy ne sikerüljön, mert már nem volt kedve nekivágni. A vásár remekül sikerült, lehet szakmát kéne váltanom :D
Vasárnap az Alcobacai kolostort néztük meg, aminek a konyhája fantasztikus. Úgy építették, hogy egszerre nyolc ökröt lehet benne nyárson megsütni és az egyik részen átfolyik a folyó, így vizet sem kellett hordaniuk és a mosogatás is megvolt percek alatt. A kolostor nagy nevezetessége, hogy itt fekszik a portugál Rómeo és Júlia. Síyrhelyeik nem egymás mellett vannak lhelyezve a régi szokás szerint, hanem a templom két mellékhajójának két végén, hogy feltámadáskor egymást tekintsék meg elöször. Maga a story több mint morbid. D. Pedro peleszeretett a Castro család Inés nevű leányába és született is egy csomó gyerekük. Politikai okokból D. Pedro apucija megölette D. Inést, hiszen trón erősítés és a spanyolországi ügyletek miatt senki nem akarta Inést királynőnek. Évekkel D. Inés halála után D. Pedro kiásatta a holttestet, felöltöztette esküvői ruhába, összeesküdtek és mindenkit kötelezett arra akik részt vettek a gyilkosságban, hogy csókolják meg az ara kezét, majd kitépette a szívüket, ahogy ők tették az ő szívével.
Délután Obidost vettük célba, ami az egyik legkedvesebb városom. Két pici főutcából álló középkori várost fog közre a városfal és minden csupa virág. A csatangolást egy-egy meggylikörrel zártuk, amit csokipohárban szolgáltak fel és a hely egyik nevezetessége. Isteni.
Vasárnap Penichebe mentünk találkozni H anyukájával és elmenni H-hoz a temetőbe.
Este piknik a Jeromos kolostor elött a fűben már Lisszabonban, Meki kajával. Most itteni idő szerint fél kettő és örzöm a mosógépet, különben holnap nincs mit felvennem. :) HHázigazdám már hortyog.
Holnap úgy tünik egy tizenéves álmom valósul meg... teljesen hihetetlen.

Senki sem éhezett

Tegnap délelött a piacon megvettem a répát, a krumplit, a hagymát, majd a bevásárlóközpontban a húst. Valahogy nincs általában bizodalmam a húshoz piacokon. Ébéd után volt még néhány óránk, így nekivágtunk a nagyvilágnak és sétáltunk egy nagyot a 40 fokban a bvelvárosban, most is volt amolyan, éppen zuhany alól kibujt hatás. Nem tudom miért, de vannak részei a városnak, amik nem különösen szépek, de emlékek miatt nagyon kötődöm hozzájuk. Útba ejtettem olyan helyeket, mint a múzeum, ahol először kaptam pénzt tolmácsolásért életemben, vagy a park ahol az egyik barátommal töltöttem egy egész délutánt beszélgetve.
Este megfőztem a gulyást, két segítségem volt a konyhában, így csak a hússal kellett megbírkoznom és a hagymával, a répára is jutott valaki, meg a krumplira is. Tizennégyen voltunk de kb 30 főre sikerült a leves, így hiába szedett mindenki legalább kétszer, még maradt elég ahhoz, hogy ma sem kell senkinek főzni, mindenki vihetett haza egy ebédnyire egy-egy adagot, illetve kostolót az egyik lány a szüleinek és a testvérének. :)
Ma este indulás Caldasba, de ezúttal többedmagunkal, lent összesen 5-en leszünk, este a szokásos vásár 21:00-00:00 és holnap felfedezzük újra Obidost és Alcobacat. :)

Hála

a barátaimnak akikkel megint fantasztikus estét oszthattam meg. Hatra találkozó volt az ír kocsmában 1-2 órára, ott ért a vacsorameghívás mindannyiunknak, most negyed kettő és sikerült hazaérni. Még szerencse, hogy elötte délelött megcsináltam a csipetkét. Mostanra a 10 főből 14 és fél fő lett a gulyáspartyra. Remélem nem most fogom először elszúrni, hanem igazi 10 ujj megnyalogató lesz. A nap többi része shoppingolással telt, nincs okom panaszra. Bárcsak hazavihetném a bandát a bőröndömbe, itt hagynám az összes shoppingoltat szívesen.